Honnan ered az emberi kishitűség?
Ezen kezdtem töprengeni, talán mindenkinél máshogy van, de kíváncsi vagyok a válaszokra, genetikai hiba, vagy az élet során alakul ki az emberben?
Amúgy a kérdés oka talán az, hogy én gyakran nagyon magabiztosnak érzem magam, nagyravágyó vagyok, gyakran terveim vannak, amit igyekszek megvalósítani [mert alapjába véve fontosnak tartom, hogy más(szimpatikus)emberek jónak lássanak] néha hirtelen a semmiből akár, olyan érzéseim támadnak, mintha nem tudnám, hogy mit keresek ezen a világon, és bárkit alkalmasabbnak tartanék a céljaim elérésére, mint magamat.
A kishitűség az egy jellem ami kialakul.Ez szerintem majdnem az irigységgel egyenértékű,azok az emberek kishitűek akikkel csak rossz dolgok történtek és nem nem is tettek érte hogy jobb legyen a helyzetük.
Az nembaj hogy magabiztos vagy ,sőt ennél jobb nem is lehetne a hozzáállásodnál,mert te ennek köszönhetően mindent meg teszel hogy valami sikerüljön,ha nem jön össze akkor az úgysem a te hibád lessz és ezzel te tisztában leszel és nyugodtan tudsz lefeküdni aludni hogy te igenis mindent megtettél a célodért,míg mások csak marják magukat hogy mi lett volna ha...
köszönöm:)lényegretörő és elgondolkodtató volt..
őszintén szólva kapcsolatokért nem igen teszek, annak ellenére, hogy néha azt tartom a legértékesebb életbeli dolognak, így bármennyire is magabiztos vagyok, néha rám tör, hogy minden amit teszek, egy fabatkát sem ér, ami túlzás, viszont igazán tehetnék azért, hogy igazán jó legyen!
Az emberi kishitűséget alapjában véve legfőképp a társadalom és a környezet alakítja ki adott személyben. Az ember nem magától lesz kishitű, ezt bizonyítja az is, hogy gyerekkorában még minden gyerek bízik saját magában, csak az idő múlásával válik kételkedővé és kishitűvé.
A kishitű magatartást is a társadalom váltja ki, mint sok más hozzáállási formát is, viszont idővel a magatartás már jellemvonássá válik és ekkor a kishitűség szinte egybenő a jellemmel, nehezen lehet már megszabadulni tőle.
A felismerés már kezdetnek jó.
Vannak a kishitű személyek, akik felismerik ezt a tulajdonságukat, és vannak azok, akik nem. Az előbbiek előnyben vannak az utóbbiakkal szemben, mert ők legalább látják magukban a hibát és nem abban a tévhitben élnek, hogy a kishitűségüknek van bármilyen alapja is -ugyanis nincs. Semmi sem jelenthet elfogadható okot azért, amiért valaki kishitű.
A kishitűség ugyanis elzárja a változás útját. Hogyan tudnál bármit is megoldani és megvalósítani, ha nem tudod elhinni, hogy képes vagy rá ? A kishitű személy már a küzdelem előtt feladja a harcot. Majd pont ezért erősödik benne még inkább a kishitűség, és így lesz az egészből egy ördögi kör, amelybe az embert csak még jobban belepréselik a többiek, mert ha valakit ellehet taposni, akkor azzal már eggyel kevesebb az ellenfél.
WhyskeysKávé, hasznos vagy te, minden szempontból:)
köszönöm, bár már nem aggaszt ez a kérdés, ahogy semmi ilyen apróság sem, kissé hiányzik belőlem az elszántság, mindenen elbizonytalankodom, mielőtt megteszem.
A szülők konfliktus kezeléséből, máshogy ahogy neveltek.
Én is pont így gondolkodok, mint te. Megoldás talán az lehet, hogy nap, mint megteszel mindent, hogy teljesítsd amit kitűztél magad elé. Akkor látni fogod, hogy mégis sikerül az amiről azt hitted, hogy nem vagy rá képes. Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!