Bocsánatot kellene kérnem azért, hogy úgy viselkedek ahogy, amikor megvan?

" Hisztis vagy minden nőnek megjön minden hónapban még sem rinyál. Ez nem kifogás."

Nem minden nőt visel meg ugyanannyira a dolog. Van, aki meg sem érzi és van, aki kettesével szedi a cataflamot meg a görcsoldókat, és úgy sem bír kikelni az ágyból a fájdalomtól. Olyankor rohadtul nem vágyom arra, hogy bárki is hozzám szóljon, mert letépem a fejét. Ha egy férfi beteg, akkor elviselem, hogy hisztis, nekem sajnos egy menstruáció felér egy rosszabb hányós-hasmenős vírussal (mivel a fájdalomtól hányok, migrénem van, görcsöl a hasam és ráadásul még hasmenésem is szokott lenni, fájnak a melleim és szédülök) szóval viselje el ő is, hogy ha rosszul vagyok én is nyűgösebb vagyok. Hidd el én lennék a legboldogabb ember, ha minden tünet nélkül zajlana le minden hónapban, nem is lenne egy szavam sem. De miközben az embernek FELVÁLTVA görcsöl a méhe és szúr a petefészke (tehát erősödik a görcs az alhasamban, elér egy csúcspontot, majd gyengül, de azzal együtt erősödik a szúrás az oldalamban, és mire elmúlik a görcs annyira szúr az oldalam, hogy csak görnyedezem, majd ugyanez a másik irányban..), és a vérbőség miatt olyan érzése van, mintha teljes fazongyantát végeznének rajta 24/7 hát rohadtul nincs kedvem mosolyogva jópofizni, hanem csak egyedül akarok feküdni az ágyamban és kész.