Miért baj, hogy én küzdök valamiért, sokat teszek érte?

Köszönöm a válaszod. A tanulást illető kérdés megvitatását ez esetben nem szeretném folytatni, mivel egyértelművé vált hogy teljesen eltérő nézetet vallunk ebben a kérdésben. Én nem abban hiszek, hogy az embereknek "szakbarbárnak" kéne lenniük, de abban sem, hogy fel kell ülniük a közoktatás futószalagjára, és mindenkinek letűnt korok irodalmi műveit és történelmi események dátum pontos ismeretét kéne tudnia négyes, ötös szinten, csak azért, mert valaki szerint ez a "műveltség". Hát szerintem nem ez, de tiszteletben tartom a Te véleményedet is.

Ahogy tiszteletben tartom azt is, hogy a "szakodról" nem szeretnél beszélni, ugyanakkor ebben az esetben úgy gondolom, hogy a beszélgetést nem tudjuk folytatni. (Lehet, hogy már így is túlbeszéltük, bár a magam részéről nem bánom, szerintem a válaszokból nagyon jól meg lehet ismerni egy kényszeres tanuló lelki világát. Persze ez még mindig csak a felszín.)

Remélem, megtalálod amit keresel, és az nem ez: "És addig örülj, amíg nem az van, hogy hatra hazaesel a munkából, akkor gyerekek ellátása, napi mosogatás, esetleg főzőcskézés, viráglocsolás meg tudom is én mi, és utána hótfáradtan a párod mellé esel a TV mellé." Ugyanis ez nem túl szép jövőkép.

Végezetül annyit mondanék még, hogy az ember akkor boldog, ha a jó úton van. Ha Te nem vagy az, akkor sanszos, hogy rossz úton jársz.

A múltat le kell zárni, és a jövőbe nézni. Pontosan! Csak te nem ezt teszed. Felteszel itt egy kérdést hogy miért baj hogy maximalizmusra törekszel a tanulásban, mikor a végére csak kiderül, hogy pontosan tudod hogy miért baj, hiszen ezért nem jutottál be egy normális szakra.

A kérdéseidre pedig legszívesebben nem is reagálnék, mert átmentél olcsó és átlátszó személyeskedésbe. Még ezen rövid ismeretség alapján is azt mondom, tőled ennél azért többet vártam.

Hogy egy "átlagember" hányra ér haza a munkájából, pontosan nem tudom neked megmondani, mert nem tudom mit értesz "átlagember" alatt és amúgy sem rendelkezem erre vonatkozó statisztikai adatokkal. Más szempontból pedig teljesen irreleváns is. Mellesleg, akinek "hazaesni" kell a munkájából, az már rég rossz, függetlenül attól, hogy az mikor van.

Hogy utána van-e család, az már megint sok mindentől függ, kapásból, hogy van-e az illetőnek. Ismét irreleváns, valamint akinek a családja csak egy letudandó nyűg, szintén régen rossz. Házimunka természetesen adódhat, de az már neked is adódik, hacsak nem mással végezteted.

Hogy mit képzelek az életről, arra most nem adnék választ, mert egyrészt provokatív, másrészt sok közöd sincs hozzá, harmadrész meg lekopnának az ujjaim, mire leírnám. További kérdéseid is a személyeskedés, rosszindulat és fantázia témakörébe tartoznak, így ezeket is válasz nélkül hagyom. Ha neked úgy könnyebb, akkor gondold úgy, hogy egy lusta kocsmatöltelék vagyok.

Még így is úgy látom, hogy azt figyelembe véve, hogy ezek a kérdések válaszra sem érdemesek, elég kimerítő választ adtam rájuk.