Miért baj, hogy én küzdök valamiért, sokat teszek érte?
Maximalizmust neveltek belém a tanulást illetően. De én is fontosnak tartom a jó jegyeket, mert most ez a dolgom, jól kell végezzem. (magamért tanulok és fontosnak tartom!)
Ráadásul lassabb, nehézkesebb a felfogásom, mint az átlagnak. Órán pl. talán ha 20% rám ragad...
Mindig tanulok, és igyekszem elosztani.
Alapelvem, hogy ne rinyáljak a rossz jegyért, elégedjek meg vele, ha úgy adódik. Másik alapelvem, hogy nem azért tanulok, mert úgy érzem, elvárás, és nem stresszelek végig, amíg ülök a könyv felett, mert a magam sikerélményéért tanulok.
Csodálkoznak, hogy miért tanulok hétköznap délután, miért annyit, miért mondok le néha összejöveteleket (egyszer-egyszer, és nem mindig!!), miért tanulok hétvégén mindkét nap, miért tanulok vasárnap is, miért nem hagyom utcsó napra, stb...
Állítólag túl sokat tanulok, túl stresszes leszek, be fogok savanyodni, nincs életem stb.
Namármost...
Tény, hogy többet tanulok az átlagnál, de nehezebben megy belém, és nem akarok megelégedni azzal, ha nem teszek meg minden tőlem telhetőt.
Én is pihenek. Vannak hobbijaim, eljárok, és mozogni is szoktam. Ha azt nem, akkor általában lustaságból nem.
Azért tanulok hétvégén mindkét nap, mert ha választhatok, hogy egyik nap 8-10 óra, másik nap semmi, vagy mindkét nap 4-5 óra, utóbbira voksolok. Így egyik nap se hajtom túl magam, mindkét nap tudok lazítani, ha elhívnak, akkor el tudok menni velük.
Miért tanulok hétvégén ennyit? Mert előre akarok tanulni vagy lemaradást bepótolni. Így megnyugtatom magam, plusz hétköznap hazakísérhetek valakit, beülhetünk valahova, este lazíthatok.
Miért nem utolsó pillanatban tanulok? Azért, mert nem akarok hótstresszes rohamtanulást. Inkább beosztom, így egyik nap se kell halálra hajtanom magam, nem fogok stresszelni, és jobban megmarad, nemcsak a vizsgáig/zh-ig/tz-ig mindegy..
És miért igyekszek mindenre, legalábbis a fontosabbakra tanulni? MERT EZ A DOLGOM!!! Tudom, manapság gáz, ha valaki a dolgát elvégzi, nemcsak összecsapja...
Szóval kívülről egy túl sokat tanuló, stresszes valaki vagyok, de én meg úgy látom, csak komolyan veszem, de beosztom, és a tény, hogy beosztom, meg is nyugtat, így pont, hogy a tanulás miatt nem stresszelek.
Igazam van?
Nem érted, hogy semmiről nem tereli el a figyelmemet?
Ugyan, mégis mitől veszi el az időt?
Szerintem semmi lényegeset nem hagytam ki hosszútávon tanulás miatt.
Ami nekem fontos, az megvolt, megvan és igyekszem, hogy meg is legyen.
válasza:Egyetértünk, a dolgaidhoz semmi közöm. Ezért is beszéltem végig feltételes módban. Azt hangsúlyozod nekem, hogy tisztában vagy a hiányosságaiddal. Pedig ezt én egy pillanatig sem kérdőjeleztem meg.
Azt viszont állítom, hogy magabiztosságodnak BELSŐ dolgokra kéne építkeznie, te viszont külső dolgokra építkezel. Ha ez valamiért elveszik, te is elveszett leszel.
Minek cél? Ha nincs célod, minek létezel?? (<- Talán erről elterelte a figyelmed?)
Belső dolgokra építem a magabiztosságomat.
Nem külsőre.
A tanulás nem növeli a magabiztosságomat.
Könnyen szereztem az új közegben barátokat, több emberrel találtam meg a hangot. Ez növelte. És nem önmagában, hanem mert mutatja, hogy talán mégse vagyok egy bénaságláda.
A tanulás, az nem növelte, de nem is csökkentette.
Te sose csinálsz semmit a pillanatnyi örömért? Azért, mert jól esik / lazítani akarsz / vágysz rá?
Mindennel csak célod van?
Na és mi lesz ha nem sikerül az adott dolog?
Nem tudom... de én ... jó a szociális készségemet hosszútávú célért (IS!) fejlesztem.
De ezen kívül csak az életmódom egészségesebbé tételében vezérel hosszútávú cél.
Ha filmet nézek, hobbizok, bulizok ott az vezérel, hogy jól érezzem magam, és talán sikerül lazítanom. Ennyi.
válasza:"A tanulás nem növeli a magabiztosságomat."
Biztos?
Hogyne csinálnék dolgokat pillanatnyi örömért. Vagy mert jól esik, vagy vágyok rá. Dehogynem! De mind az inspirációmból fakad. A célomból. Mindent cél vezérel, a Te életedben is, maximum még nem figyelted meg. Miért vágyunk valamire? Mert célunk van vele. Most egyébként egész jól leírtad a tieidet is.
Kicsit túlmentünk a kérdés keretein, egyszerűsítsünk:
Rájössz, mivel akarsz foglalkozni és ahhoz mely tárgyakból kell kiemelkedően teljesítened. A többiből elég a kettes is. Hogy a többiből is a lehető legjobb jegyet szerezd, napi +2-4 órádba kerül.
A) Továbbra is erre szánod azt a 2-4 órát...
B) ...másra szánod?
Miért?
Elég szomorú lett volna, ha irodalomból, történelemből és nyelvtanból megelégedtem volna a kettessel.
Nem lehet, hogy egyszerűen a tanulásban lusta vagy, irigyelsz, és ezt így fejezed ki?
Amúgy ezen a gagyi szakon, ahol most vagyok, tanulnék vizsgák előtt fél napot, átmennék 2-es 3-assal, és úgyse lehet ezzel elhelyezkedni, nem mellesleg utálom is mint a lótrágyát enni.
De egyszerűen szeretem a jó jegyet, szeretem jól csinálni a feladatomat stb.
Amúgy... eddig is tanultam, jó jegyeim voltak, nem volt önbizalmam.
Most kevesebbet tanulok, és az átlagom talán kisebb lesz, mint gimiben volt.
Nőtt az önbizalmam.
Nem egy ok-okozati összefüggésnek tűnik.
válasza:Miért is lett volna szomorú irodalomból vagy történelemből megelégedni a kettessel?
Kérdésedre a válasz: Lehet. Ha a véleményemre is kíváncsi vagy: Nem. (Te az én kérdésemre egyébként nem válaszoltál.)
"Amúgy ezen a gagyi szakon, ahol most vagyok, tanulnék vizsgák előtt fél napot, átmennék 2-es 3-assal, és úgyse lehet ezzel elhelyezkedni, nem mellesleg utálom is mint a lótrágyát enni."
Ez viszont borzasztó! Mit keresel egy szakon, amivel (véleményed szerint) nem lehet elhelyezkedni = nem ér semmit, RÁADÁSUL, ami még rosszabb, még utálod is? Amiket eddig írtál, megértem. Ezt fel nem foghatom.
Végül pedig, visszatérnék az eredet hozzászólásodra. "Miért baj, hogy én küzdök valamiért, sokat teszek érte?" Továbbra sem árultad el, mi az, amiért küzdesz.
Azért küzdök, hogy a munkahelyemen, ami az iskola most, jól helytálljak. Csiszoljam az agyamat, jobb legyen a logikám, tudást szerezzek. Hogy ne flegmán, lesz*rom módon álljak hozzá a munkámhoz.
Mert más zenél, egyesületnél sportol, rajzol, azzal van célja, ami lehet csak a fejlődés, és azért hoz áldozatokat. Én ezeket a zene kivételével hobbiként űzöm, nekem - és ezzel azért egyedül nem vagyok - a szellemi pallérozódás a célom, azért hozok áldozatokat.
Mit kell ezen össze-vissza csavarni és fogalmazgatni b*** meg?
válasza: válasza:...amúgy meg eddig munkahelyről szó sem volt. Gondolatolvasó meg ugyebár nem vagyok.
Az alábbi kérdéseimet is válasz nélkül hagytad:
"A) Továbbra is erre szánod azt a 2-4 órát... B) ...másra szánod?
Miért?"
"Miért is lett volna szomorú irodalomból vagy történelemből megelégedni a kettessel?"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!