Éreztetek már olyat, hogy nem tudtátok hol a helyetek? Hogy azt és ott kéne-e csinálnotok amit és ahol?
Teljes zavart és egy nagy űrt érzek magamban. Mindig céltudatos, magabiztos ember voltam. Mindig volt ami hajtott. Mindig msgasra tettem a lécet és egy pontig mindet sikerült is megugranom. Egy ideje viszont úgy érzem már nem önmagam vagyok, amit részben saját magamnak, részben környezeti (pl. munkahely) elvárásoknak köszönhetek. 8. osztály végén már tudtam mi is akarok lenni és gőzerővel haladtam célom eléréséhez. Már 23 évesen a szakmában dolgoztam, mellette iskolába jártam. Hozzáteszem a szakma által elismert legjobba. Majd közben váratlanul jött a család, ami nagy boldogság. De jött a válság is, ami több szempontból is áthúzta a terveimet. Teljesen visszavetett abban, hogy el tudjam érni a céljaimat. Az addig folyamatosan takarékoskodó, előre gondolkodó életem átment túlélőbe. Iskolát sem tudom befejezni, még ha újra látnám értelmét sem. Ez a másik, ami miatt megváltozott az életem. Rájöttem, hogy sajnos az én szakmámban nemcsak, hogy több előnyben részesülnek akiknek kapcsolataik vannak vagy a tudásukon kívül (vagy azt nem is használva, mert nincs is annyi...) egyéb dolgokra is képesek céljuk elérése érdekében, hanem gyakorlatilag csak nekik van esélyük bármire is. Sajnos (vagy nem sajnos) nekem ezt sem a büszkeségem, sem a gyomrom nem veszi be. Ezért is tartok most ott, hogy céljaim értelmetlenné váltak. Amikért eddig küzdöttem feleslegesnek tűnnek és nem tudom hova tovább. Csak sodródom a hétköznapokkal, közben legalább a gyerekeimet tudásom és lehetőségeimhez mérten jó embereknek nevelni. De pont miattuk is gondolkodtam el az életemen, hogy milyen példa is leszek én így nekik? Mit fogok mondani, ha egyszer megkérdeznék "anya, miért nem lett belőled több...?"
Céltvesztettnek érzem az életem.
Vissza már vajon sosem változhat?
válasza:
válasza:Csak vonulj félre, és akármilyen sok órányi töprengéssel szedd össze magadban, mi valódi szükségleted. Magadnak se higgy, és rutinból válaszolni nem ér! :)
Akkor van kész, amikor végleg elég az agyalásból. Igazi eredményt ne várj, az csak akkor kezd leülepedni, amikor egy jót aludtál már rá. Kell az illyen nagy filós és rendet rakós nekiülés. Ne tévesszen meg, hogy egy suli se szólt, hogy előbb a belső rend, és arra megéri időt szánni, megéri aktívan magadra találni, felébredni és távlatokban szemlélni azt, ami valójában vagy. Önismerni és fellélegezni. Újjászületni valamennyire. Hazatalálni.
válasza:Hát ha nem veszi be a gyomrod és a büszkeséged, azt amit, akkor valóban értelmetlenné válhat, egy korábbi döntésből fakadó cél. Elavulnak dolgok, célok, ahogy az ember személye, értékrendszere változik. Mert a realitás is mindig más, ahogy a gyakorlatban működnek.
Ha jól vettem ki az írásodból még akkor tanulsz? Vagy végzel valamilyen iskolát?
Motiválatlannak érzed magad (mert elértél mindent amit akartál)?
Még nem vagy elkésve semmiről. Viszont nem feltétlen fogod egyből megtalálni az új céljaidat. Egy kicsit nézz magadba, és van olyan tevékenység számodra, ami örömöt okoz? Vagy más szakma, ami jó érzéssel töltene el, esetleg kíváncsi vagy rá?
Elég sokat jár az agyam mindig mindenen. Néha már túl sokat is szerintem. Ez a félrevonulás dolog elég jól hangzik, de sajnos nagyon ritkán van ilyenre lehetőségem, pedig egyébként is az a típus vagyok, aki szeret egyedül is lenné néha egy kis időt. Igen, ez jó kérdés, hogy mi is kell nekem. És már most is sok dolgot tudnék írni, de az, hogy mi a valódi, azon tényleg lehet el kéne gondolkodnom. Bár nem hiszem, hogy várnom kéne, ameddig végleg elég, mert akkor életem végéig ezen gondolkodnék.
Járok, illetve be vagyok iratkozva egy főiskolára. Ez volt az egyik nagy kitűzött célom. A 2/3-án már túl is vagyok, de egyszerűen ideges leszek már a tanulás gondolatától is. Pedig tényleg érdekelne az egész. De az a baj, hogy az utóbbi időben mindig már csak arra maradt energiám, hogy átcsússzak. Így meg nem sok értelme van. Ha már tanulok, akkor legyen értelme, legyen mögötte tudás, de ezt az utóbbi időben már kevés alkalommal éreztem. És nem, még nem értem el mindent amit szerettem volna. Nagyon nem. És ez az ami kiábrándít, hogy már egyre kevésbé érdekel az, hogy befejezem-e vagy sem. Illetve nyilván érdekel és pont ezért is haragszom magamra. Meg ezért is vagyok csalódott. Kb. ennyire káoszos a fejemben minden, mint amennyire sikerült ezt egyértelműen leírnom.
Ez meg a másik fele a dolgoknak. Hogy bár tényleg szeretnék jó lenni a szakmámban, amihez tanulni kéne, de mikor csalódás is ért az előrejutási lehetőségek miatt elgondolkodtam azon, hogy vajon mi érdekelne még, ha nem ez. Kettő is a fejemben van, de egyikből nagyon kevesen tudnak megélni, a másik pedig még a hétköznapokban is lefáraszt agyilag, így nem biztos, hogy alkalmas lennék rá. Egyébként mikor hobbi szinten csinálom illetve olvasok utána a területnek, akkor nagyon le tud kötni és ki is tud kapcsolni. De még mindig úgy érzem, ezek után is, hogy az én igazi világom az a szakmám. Nehezen tudnám feladni. Inkább szeretnék benne a „legjobb” lenni. És most, hogy ezt leírtam, megint eszembe jutottak azok, akiket már most „én szolgálok ki” a tudásommal és ők mégis magasabban vannak. Nagyon kiábrándító és elkeserítő az egész!
válasza:Ezzel tényleg beletrafáltál, mert átlag 4-5 órát alszom hétköznapokon. Hétvégén van, hogy 8-at is van lehetőségem.
De pont tegnap szóltam a főnökömnek, hogy kivennék egy nap szabit, mert nagyon merül az elem. Már várom! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!