Baj, hogy jobban szeretem az állatokat mint az embereket?

Ovis koromban magányos voltam, egyetlen barátom volt, ezért kértem egy kutyát és elsős koromban kaptam is. Azóta tart ez az egész. Sajnos 4 évesen egyszer kiszökött és nem jött vissza. Kaptunk egy másikat aki azóta már 5 éves. Nagyon szeretem, talán túlságosan is. Tartom magam, 3 barátom van, hiányzik néha de sokkal szívesebben megyek olyan helyre ahol vannak kutyák, de ők is szeretnek engem. Pillanatok alatt össze tudok barátkozni velük. Egyszer elmentem apámmal dolgozni, ez egy ilyen raktárféleség volt, ahol be volt zárva egy német juhász és hát nem foglalkozott vele senki. Pár órát töltöttem vele, mikor jöttünk el sírt utánam. A másik egy osztálykiránduláson volt. Láttam, hogy van egy kutya hátul a sok szemèt között elzárva, odamentem megsimogattam meg minden,észrevették a munkások, hogy ott vagyok és rám szóltak, hog egyszer kiharapott egy darabot egy őzből. Annyi a baja szerencsétlennek, hogy télen-nyáron ki van kötve egy fa alá és senki nem foglalkozik vele. Nagyon sokat voltam vele és annyira örült, egyből izgatott lett. Így van az ismerősök kutyáival is. Megsimogatom őket és nem szàllnak le rólam. A kóbor kutyáktól sem félek egyáltalán, mindig barátságos vagyok velük is, néha megengedik, hogy megsimogassam őket. Vannak akik rám szólnak, hogy milyen hülye vagyok mert csak kutyákkal foglalkozok. Számomra sokkal értékesebb, szerethetőbb lények. Persze vannak szerethető és értékes emberek, de nagyon ritka. Ha befejezem az iskolát segíteni szeretnék rajtuk és kutyákkal akarok foglalkozni. Ez tényleg akkora baj lenne? Ez az én világom.