Sok vallás esetében a múltban miért kellett embereket, állatokat vagy egyéb dolgokat feláldozni az istenségeknek?

"primitív,tudatlan emberek voltak."

Vicces... na inkább hagyjuk.

A jövőben pontosan ugyanezt fogják gondolni rólunk, szóval nyugi.

Ezek olyan "dolgok" amik sokat érnek akár érzelmileg akár anyagilag, s jó hogy olyat áldozol fel az isteneknek, ami sokat ér.

Régen úgy gondolták minél értékesebb az áldozat, annál kedvesebb az istennek, és annál jobban fog segíteni.

Két klasszikust ajánlanék neked:

1. Legyek ura

2. József és testvérei

"primitív,tudatlan emberek voltak."

Vicces... na inkább hagyjuk.

A jövőben pontosan ugyanezt fogják gondolni rólunk, szóval nyugi."

Valószínűleg,de ez nem változtat a tényen,hogy azok voltak.

A jövőbeliek szemében más okok miatt leszünk primitívek.

Azt elfelejtettem írni az emberi áldozatok általában rabok, hadifoglyok voltak. Tehát kvázi nem zártan (mint manapság), hanem nyilvánosan végezték ki őket. Tehát ez ma is van, csak mi a keresztény Isten "igazságának" nevében csináljuk, a muszlimok meg Allah nevében, de egy kutya.

Az állati áldozat "primitívsége" is a mai napig fenn maradt nálunk is: disznótorok. Ez összehozta az embereket és egybekapcsolták valamilyen ünnepséggel is.

Egyik se nagyobb marhaság, mint amiket ma csinálunk. Igazából ugyanazon a szinten vagyunk, mint ők, még mindig a vallásokat tekintve, csak az istenek száma változik mindig.

Ha elolvasod Kain és Ábel történetét a Bibliában (1Mózes 4. fejezt), akkor talán választ kapsz a kérdésedre. Persze sokféle magyarázatot lehetne adni, de mivel kedvesen "mi a véleményetek erről" formában tetted fel a kérdésedet, ezt fogom neked kifejteni. :)

Az én hitem a Biblián alapul, és a Biblia szerint az összes "áldozat" eredete közös.

A Bibliában azt látjuk, hogy az ember gond nélkül, személyes viszonyban tudott lenni Istennel, "beszélgettek" az Édenkertben stb.

A bűnbeesés után viszont az ember szégyellni kezdte magát Isten előtt, lelkiismeret-furdalása és bűntudata volt amiatt, hogy megszegte Isten parancsát. Annak ellenére, hogy Isten megbüntette az embert a bűne miatt, kifejezte, hogy a célja az, hogy megmentse és helyreállítsa: azt ígérte neki, hogy az egyik utódja le fogja győzni a "kígyót" (Sátánt), aki becsapta - ezt hívják "ősevangéliumnak".

Ezután már az Ádám utáni 1. generációtól (Kain és Ábel) kezdve szétváltak az istentiszteleti, áldozati formák. A bibliai nézőpont szerint Ábel helyesen cselekedett, amikor állatáldozattal kereste Istent, Kain pedig helytelenül, amikor a föld terméséből, növényekből vitt áldozatot, ezért Isten Ábel közeledését elfogadta, Kainét pedig elutasította (emiatti irigysége és haragja miatt ölte meg Kain a testvérét).

A magyarázat arra, hogy miért volt szükség egy ártatlan állat megölésére, "feláldozására" ahhoz, hogy Ábel (az ember) elfogadható módon közeledhessen Istenhez, az, hogy "minden vérrel tisztíttatik meg", mert "vérontás nélkül nincs bűnbocsánat" (az Újszövetségben, a Zsidókhoz írt levélben találhatjuk ezt a magyarázatot).

Ugyanis az ember Ádámtól fogva nem közeledhet "csak úgy" az Istenhez, mert a bűn elválasztja az embert Istentől (Isten nem tud a bűnnel közösséget vállalni). A bűn igazságos, szükségszerű büntetése a halál, ahogy Isten ezt kezdettől fogva meg is mondta Ádámnak, mielőtt bűnbeesett volna: amikor bűnt követsz el, meghalsz. Ez nem "kegyetlen", szigorú büntetés, hanem az egyetlen lehetséges következmény, mert

- a bűn elválaszt Istentől

- Isten = Élet

--> A bűn következménye csak a halál lehet.

Viszont Isten könyörületessége miatt az Ő igazságosságát nem csak úgy lehet "kielégíteni" (azaz Istennel nem csak úgy lehet "kibékülni"), hogy maga a bűnös hal meg, hanem lehetőség van az ún. "helyettesítő áldozatra", ami azt jelenti, hogy igazságos büntetés a bűnért egy ártatlan, tiszta, vérrel rendelkező élőlény halála is.

Mint ahogy az Újszövetségből ez kiderült, az egyetlen lény, aki az emberek bűnéért tökéletes áldozatot tudott bemutatni, csak a bűntelen, tiszta, tökéletes ember, a Megváltó, a "hibátlan és szeplőtlen Bárány", Jézus Krisztus lehetett (ahogy ez már Ádámnak kezdettől fogva meg is lett ígérve).

Így az ószövetségi (és még korábbi) állatáldozatok úgy nyernek értelmet, hogy mindezek az áldozatok is már mint a Krisztusra, a Megváltóra "előremutató" áldozatok kerültek bemutatásra. Vagyis amikor Ábel (majd később a mózesi törvény szerint a pap) megölt, "feláldozott" egy ártatlan, tiszta kis bárányt, azzal azt a hitét fejezte ki, hogy

- elismeri, hogy bűnei miatt bűnbocsánatra van szüksége, amit csak vér által szerezhet magának, mert a bűnnek igazságos büntetése a halál;

- hiszi, hogy Isten el fogja küldeni a Megváltót, aki egyszeri áldozatával, vérével örökre el fogja törölni az egész emberiség bűneit.

Vagyis valójában nekünk is, akik az Újszövetség szerint közeledünk Istenhez, a bűnbocsánathoz szintén szükségünk van egy "gyilkosságra" és egy ártatlan áldozat kiontott vérére, de azért nem kell már állatáldozatot bemutatnunk, mert már megtörtént az egyszeri, megismételhetetlen, tökéletes helyettesítő áldozat, amit Jézus Krisztus maga mint egyszerre pap és áldozati Bárány mutatott be. Az ószövetségi áldozatok pedig erre az eseményre mutattak előre, tehát amikor még nem történt meg az egyszeri, tökéletes áldozat, akkor a bárányok, bakok, tulkok stb. mint helyettesítő áldozatok vére jelképezte a leendő Krisztus vérét.

Visszatérve a kérdéshez, miért lettek ebből a cselekdetből később emberáldozatok, miért áldoztak szűzeket stb.?

Az én válaszom az, hogy mint ahogy már kezdettől fogva, Kainnál és Ábelnél elkezdődött az "helyes" (Isten által rendelt) és a "helytelen" (az emberek magaválasztotta) istentiszteleti formák elválása, úgy később ez még súlyosabb és egyenesen tragikus lett. Az emberek mindig újabb és újabb istentiszteleti formákat találtak ki, melyek közül sok nagyon brutális formát öltött, pl. a Bibliában is találhatunk sok leírást olyan népekről, akik tűzben égették meg a csecsemőket, így áldozva "istenüknek", Moloknak. Máshol szűzlányokat, a legkülönfélébb alapon kiválasztott embereket és állatokat áldoztak fel. A Biblia az összes ilyen gyakorlatot helyteleníti, mert egyrészt nem Istennek, hanem bálványoknak áldoztak, másrészt nem úgy, ahogy Isten rendelte, hanem a saját elképzeléseik, a saját gonosz indulataik szerint.

Valóban, jól érzed, hogy a tetteikben nagy szerepet játszott a félelem az "istenségektől". Míg a bibliai, Isten által meghatározott áldozatokat nem a félelem motiválja, hanem a hit, addig a pogány bálványimádó szokásokat döntően az istenségek haragjától való félelem motiválta. Nem hinném, hogy egyszerűen "primitívebbek" és "butábbak" lettek volna azok az emberek, mint a maiak. Ma hála Istennek olyan kultúrában élünk (de nem mindenütt!), ahol nem elfogadható a gyilkossággal járó bálványimádás és egyéb vallási ünnepek, de meggyőződésem, hogy ebben kiemelkedő történelmi szerepe van a kereszténységnek. Ugyanis emberáldozatokat még a rómaiak is gyakoroltak, mivel a különféle viadalokban (ahol pl. sok keresztény és rabszolga lelte halálát) nagy szerepe volt a vallásnak. Mindezeknek az vetett véget, hogy a keresztény kultúra széleskörűen elterjedt a Római Birodalomban. Hasonlóképpen a kora középkorban Európát benépesítő "barbár" népek (pl. germánok, vikingek, kelták) is gyakoroltak különféle brutális kultuszokat, míg (sajnos erőszakkal...) keresztény hitre térítették őket, és kényszerítő eszközökkel leszoktatták őket ezekről.

De az áldozatok a világ legkülönbözőbb pontjain is megtalálhatók voltak, melyek meggyőződésem szerint mind annak köszönhetőek, hogy volt egyetlen kezdeti, Isten által bemutatott áldozati forma, melyet később a világ minden tájára elszéledő emberek nagyon sokféleképpen variáltak, átértelmeztek, "megrontottak", ahogy fokozatosan eltávolodtak Istentől.

A történettudományi megközelítések pedig a vallásokat az "ősemberek" vadászati és termékenységi ceremóniáihoz vezetik vissza, melyek célja a "természetet irányító" különféle szellemek "jóindulatának" megnyerése volt, pl. a vadászathoz a vadászszerencse fölött uralkodó szellemekét, a növénytermesztéshez az időjárást uraló szellemekét, a gyermekszüléshez az asszonyok termékenységét, családot stb. uraló szellemekét stb. Véleményem szerint ezek a megközelítések igazából nem adnak kellő magyarázatot arra, hogy miért létezik/létezett annyiféle kultúrában a "helyettesítő", "engesztelő" áldozat valamilyen (általában torz, sokszor embergyilkos) formája.