Most a magánytól félek, vagy attól, hogy megbántom?

Szilveszterkor ismertem meg valakit, azóta alakultak a dolgok, de voltak aggasztó pillanatok, stb. Úgy érzem nem figyel rám eléggé, nem érdeklődik az iránt eléggé, hogy milyen vagyok, stb... Engem ő érdekelt nagyon, de valahogy nem megy ez így, hogy ő nem teszi ugyan ezt... mintha valami blokkolná.

Szombaton beszélünk a dolgainkról és kiderül, hogy vége lesz-e ennek az egésznek.

Én félek nagyon, de nem tudom eldönteni, hogy attól félek-e, hogy többet nem lehetek vele meg a baráti körével (nekem nem nagyon vannak) vagy pedig attól, hogy őt megbántom.

Nem szívesen esnék vissza oda, ahol szilveszter előtt voltam, egyedül, semmittevéssel töltve a napjaim...