Unom a munkámat, és azt, hogy semmi motivációm, mi lenne a jó döntés/út?

Saját kft tulajdonos vagyok, lassan két éve. Mikor elkezdtem, jó ötletnek tűnt, örültem a lehetőségnek, és kihívást kerestem, fellendülést vártam, és felemelkedést, kitörési lehetőséget az unalmas életből, és esetleg "anyagi jólétet", vagy legalábbis valami olyan szabadságot, és kényelmet ami mellett megengedhetem magamnak, hogy a mindennapjaim ne monotonok legyenek, és egy idő után a munkába járás is lazább legyen, ne kelljen megszakadni sem fegyelmezetten munkahelyre járni.

A fegyelemmel semmi bajom, de a kft amit életre keltettem nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem élek jobban, nem dolgozok kevesebbet, sőt sokkal többet és többet, nincs több szabadidőm, és bár én szabom meg mikor és mennyit dolgozok, azt látom, hogy a munka mégis több, és nincs nagyon mit megszabni, dolgozni kell mint az állat.

Szabadidőm kevesebb lett, és azt érzem, hogy a kedvem és a hangulatom is napról napra rosszabb.

Lényegében a munka tölti ki a napomat, reggel fél 7-kor felkelek, 8-9 közt munkába állok és mivel nem helyben van a cégem és az irodám (hanem 30 perc busszal/kocsival) így az utazással együtt általában este 6-7 körül érek haza, ha több a munka vagy sürgős projekt van akkor akár később is.

A informatikai jellegű, és programozással foglalkozunk, ebből adódóan ülőmunka és eléggé egyhangú.

Szeretem a szakmámat, de valahogy egyre kevésbé tudom élvezni amit csinálok, és ami a legrosszabb, hogy annyival több pénzt sem keresek, hogy ez megérje. :(

Mit tegyek? Csak ideiglenes depresszió lehet ez nálam? Elégedetlen vagyok, túl sokat várok az élettől? Tudom más is szenved, és örül, ha munkája van stb, de tényleg ez kellene hogy legyen az életem menete? Reggel felkelni dolgozni majd este fáradtan még az otthoni teendőket elvégezni és aludni majd kezdődik előröl? Nem hiszem, hogy ez így normális! :(

Adjam fel az egészet? Mi lenne a jobb ehelyett? Menjek külföldre, ott jobb lesz? Költözzek Pestre és legyek alkalmazott egy cégnél akkor jobb lesz?

Rossz ez az egész, és nem tudom hogy mászhatnék ki ebből úgy, hogy ne érjen még nagyobb kár vagy csalódás.

Köszönöm ha valaki elolvasott, és próbál segíteni/velem együtt gondolkodni, és tanácsot adni!