Hogyan jöhetnék ki ebből a MÚMIA ÁLLAPOTBÓL?

Osto.a pszichológusok, ritkán gyógyítanak, csak diagnózist alkotnak. Legkönnyebb azt mondani, hogy nem akar egy ember szembenézni a fájdalmaival. És ha nem? Nyilván nem idióta a szervezet, hogy a fájdalomra hegyezze ki az életet.

A te problémád, hogy nincs motivációd. Ehhez pedig nem feltétlen pszichológus kell, hanem egy személyi mentor vagy tréner. De még az se. Kell találnod egy új célt, mi az ami érdekel? Olyan nincs, hogy minden álmod megvalósult, mert ha megvalósult, az agyad keres újat automata. De most még szunnyad Nálad. Nem gond, legyél türelmes, és nyitott minden újra, nem hiszem el, hogy ne jönnél ki magadtól ebből. Sok erőt kívánok és kitartást!

UI: Ja, és beszélgetésekkel több minden megoldható, mint egy fekvő helyzetbeli egyoldalú monológ (pszichológusnál)

F24

Nem derül ki - vagy nem olvastam elég figyelmesen - hogy fiú vagy-e, vagy lány.

Fiúknál gyakrabb az érzelemmentesség, és általában bizonyos fokig normális is.

Alapvetően az érzelmekre nem lehet alapozni az életet, mert totálisan megbízhatatlanok.

Szerintem is fontos, hogy legyen célod. Keress! Sportolj sokat! A testmozgás endorfint termel, amitől javul a közérzet.

Számomra ezeken felül a Jézusban való hit adott valódi életcélt, és békét.

igazából nem is értem ezt a sok félre beszélést, meg hogy mitől vársz segítséget?:) én gyakran csak álmodom és álmodom, tömérdek megvalósíthatatlan álmom van. talán vannak szerencsés időszakok, amikor én is lelkesen próbálom megvalósítani az álmaim. de máskor csak álmodozom, és megfeledkezem magamról, szinte azt is elfelejtem ki vagyok. akkora szakadékot érzek az álmaim és köztem, hogy kiábrándító, pedig a hozzáállás "nyomja össze" a kettőt:) sztem az embernek néha le kell lassítania, ha nem bírja a dolgokat, ha túl sokat várt el magától. Ne erőltesse azt, hogy "neki most érzelmei kell legyenek", mert paradoxon, már ezzel érzelem mentes, hogy érzelmek után sóvárog. Kerülj harmóniába lelkeddel, ne kínozd magad, elsősorban te legyél mindig a legfontosabb, ne mások elvárásai, de legyenek saját elvárásaid önmagaddal szemben, lelkedre szabva. Kerülj harmóniába azzal a "gyenge" éneddel, aki nem bírt el akkora terhet, most is a gondolataidra koncentrálsz, mintha mű érzelmekre összpontosítanál, pedig az érzelmeid a belső csendedben van. Kerülj harmóniába önmagaddal és ha majd újra "feléledsz" akkor ne akard eltaposni az érzéseid mások összes elvárásait magadra borítva.

Elég fura átmenet, ami nyár és ősz között történt veled.