Miért érzem azt, amikor boldognak tűnő párkapcsolatban élő lányok képeit látom a neten, akkor villámgyorsan negatív jelzőkkel látom el őket és utálatot érzek irántuk annak ellenére, hogy nem is ismerem őket? Ez megérthető?

Meg van egy enyhe lábfétised lány létedre, ami csodálatos :-D :-D :-D

Ok!

"S ott akkor, abban a pillanatban nem számított hogy éhes, és szomjas és kiábrándult a világból. Egyetlen dolog tudta volna csillapítani éhségét és szomját: egy emberi ölelés."

Ölelés, ami olyan ritka a világunkban, ami már ajándéknak számít. Azt olvastam valahol, hogy az ölelés, ami szívből jön, hosszabbítja az életet, mint egy mosoly is, ahogyan jobb kedvre derít minket. Az öleléssel bizalmat fogadunk be és adunk át partnerünknek. Olyasfajta bizalom lehet ez, miközben átéled a pillanatot, arra gondolhatsz tudat alatt: megbízom Benned és igen, most talán érezheted, mennyire sebezhető vagyok, igazán közel vagy hozzám. Persze tudatosan nem gondolkodsz, hiszen nincs erre szükséged, teljes lényeddel átéled a pillanatot, olyan pillanatot, mint amikor végre táplálékhoz jutsz, éhséged csillapításának érdekében. Ölelni annyi, mint befogadni a másik embert, megélni a szívek találkozását, energiát áramoltatni egymás felé. Amikor nem adjuk meg magunknak, másnak ezt az élményt, észre sem vesszük, és máris kedvetlenek vagyunk, és azt érezzük, hogy kezdeti lelkesedésünk a dolgok iránt alábbhagy. Ölelés, ami közel húzza a testeket a lelkeken keresztül, ölelés, ami annyit jelent: köszönöm, hogy valós részed lehetek, még ha csak egy pillanatra is. Mennyi olyan ember sétál az utcán, akinek nincs kit megölelnie és mégis vágynak erre az aprócska dologra? Azt hiszem több, mint akiknek lehetőségük van megölelni valakit. Egy ölelés többet mond száz szónál, többet ad ezer üres ígéretnél, magyarázatok nélkül megért, megérint. Megölelni egymást, számomra olykor fontosabb, mint egy csók. Persze a csók úgy a legédesebb igazán, ha követi az ölelést. Az a legnagyobb probléma, hogy az emberek java része csak akkor tanul meg ölelni, amikor párkapcsolatban él, amíg nincs, nem gyakran szereti megélni. Mintha spórolnánk vele. Az ölelés egy ünnep. Ám ne csak a világ által ünnepnapnak tartott alkalmakkor legyen benne részünk, hanem kerítsünk rá önmagunk is alkalmat. Lelki ünnepséget tarthatunk egy fáradt nap után, de egy könnyednek ígérkező nap reggelén is. A dallam ott van a szívünkben és táncra perdít minket. Táncoljunk egymással lelkileg, testileg. Hiszen ha megnézed, a fizikai táncban is ölelkeznek. Minden érző léleknek, aki beleköltözött a két lábon járó testbe, szüksége van táplálékra. A lélek tápláléka a tisztaság, az igaz hit a jóban, szépben. Ha a lélek megsérül, legtöbbször azért van, mert megpróbálják bepiszkítani a tisztaságát, megvonni tőle a táplálékot, ami ott rejlik minden ölelésben. A lélek nem versenyezhet károsan. Ha versenyzik, akkor már elveszíti igazi jelentőségét. A léleknek megnyugvásra van szüksége, olyan állapotra, mint amikor a medve alussza téli álmát. De közben álmodik. A lélek számára az álmodás a táplálék befogadását jelenti: feltöltődik, és amikor feltöltődött átadja energiáit a másik léleknek. A táplálék igen gyakran csak egy ölelés, egy szép szó, egy mosoly, egy kedves pillantás. Ilyenkor addig rosszul telő napunkban a szürkeség kiiktatódik és helyére melengető napsugarak érkeznek, észrevetted? Hirtelen jó kedvre derül minden, mint amikor eső közben szivárvány alakul ki, mely elvonja figyelmünket az esőről. De ahhoz, hogy szivárvány kialakulhasson az esőben, szükség van a napsütésre. Számomra a címadó szó jelenti a napot! A szivárvány pedig Te vagy!

Csillámpóni! :D Köszönöm!

Van pár, de nem verselő vagyok inkább esszéista. :D Kell vers? :)

Itt egy tavalyi:

Néha nehéznek érzed

Néha nehéznek érezed a világot, mikor felkelsz s kinyitod szemed.

Kitárod szíved, olykor leejti, kinek adod,

Mégsem törik össze, azt nem hagyod.

Gyakran elesel.

Van, hogy nincs válaszod, csak kérdezel.

Miért?

Aztán fáradtan, lelkesen kelsz fel.

Nem számít fáradt éned,

Mi az, mi erősebb?

Szent meggyőződésed.

Van miért felkelned!

Hiszen valaki akkor is fogja kezed,

Miközben erősen behunyod szemed.

Csak nem biztos, hogy még tudsz róla.

Csak nem biztos, hogy észre akarod venni.

Újra mindent egy lapra teszel fel,

Szívedre emeled kezed, az így felel:

Nem tudok hazugságban élni, s ezekből sikert remélni,

Nem tudok hazudni, akkor sem, ha megéri.

Mondod majd:

Kérlek, ha felém jössz, ne csapj be engem,

Ne ronts rám hirtelen, lassíts egy kicsit, s tarts velem!

Nem kell sietnünk, nem kell valakikké lennünk,

Elég, ha megmarad tiszta lelkünk, nekünk!

2011.