Szöktél már el? Miért? Mi történt utána?

Nem tudom mennyire lehet szökésnek nevezeni, de 16 évesen a nagy lázadó korszakomban felszívódtam egy időre. Anyám teljesen kiborult, nagyon sajnáltam, mert vele nem volt semmi bajom, egyszerűen elegem lett mindenből és ahelyett, hogy megbeszéltük volna én inkább leléptem egy barátnőmhöz. Utána megbeszéltük a dolgot és azóta csak jót nevetünk az egészen.

Még nem, de már nagyon érik. Az utóbbi időben úgy kezelnek, mint egy retardáltat.

Oviskoromban, amikor hallottam anyámékat veszekedni, mindig bámultam ki az ablakon, és arra gondoltam, hogy éjjel elszökök valahova.. csak az tartott vissza, hogy van két nővérem, és őket nem akartam otthon hagyni.

Én még nem szöktem el otthonról, de az általában legalábbis az én szüleimnél nem vezet jóra. Ha elszökök, nem az lenne mint ahogy mindenki gondolná, hanem ha visszamennék haza, akkor simán belevernék a fejem a falba, hogy mi a fenéért mentem el otthonról. Szóval én ezért nem szökök meg. Inkább egyszer kapjak kisebbet, mint kétszer ( anyutól meg aputól) krva nagyot.

Persze 14évesen amikor a szüleim nem akartak elengedni a 16éves pasimmal bulizni úgy hogy kiszöktem 10órakkor és hajnali 4-re értem haza a szüleim már az ajtóba álltak és teljesen aggódtak aztán elmondtam az igazat azt mondták többször ne csináljam ezt inkább elengednek.

Én csak suliból szöktem el párszor, mert ilyen hülye bezártságérzésem lett meg elkezdtem szédülni,remegni, minden bajom volt és úgy gondoltam az egyetlen kiút az,ha lelépek ( porta van nálunk ,hátsó ajtó többnyire zárva és nem lehet csak úgy elmenni de én kicseleztem a dolgokat :D). Osztályfőnökit kaptam miután többször és figyelmeztetés ellenére is előfordult. Akkor még nem tudtam mitől van ez de most már sejtem,hogy valószínűleg ideiglenes pánkbetegség volt az oka. ( Amúgy nem vagyok pánikbeteg de suliban előfordult ehhez hasonló párszor.)

Igen. És mondhatni élet-halál kérdése volt hogy elszökjek, de én nem a szüleimtől. Nagyon átvágott egy volt pasim, aki nagyon jól hazudott. Elköltöztem vele egy másik városba, messze a szülővárosomtól, miközben teljesen lenullázott. Annyira hihetően hazudozott, hogy elhittem, mindenki neki tartozik, és meg fogják adni, mert leveri rajtuk. De az igazság pont az ellenkezője volt, uzsorások fenyegették, le is lépett abból a városból is, én meg ott maradtam az állítólagos barátainál, egy házaspárnál, akik már lebeszélték a pasim hitelezőivel, hogy "eladnak" engem :-( Még időben sikerült lelépnem, utólag nem is tudom hogy volt hozzá erőm, és kitartásom, mert már napok óta nem ettem, teljesen kiborultam. Ennek már több mint 10 éve, de minden alkalommal egy kő esik le a szívemről, amikor rá gondolok...