Segítség? Mit kéne tennem? (önbizalomhiány és sok más)

Kísértetiesen hasonlít ez a leírás arra, amilyen én is voltam nagyjából 13 évesen. 10 év távlatából annyit mondhatok, hogy nincs miért izgulnod, ki fogsz lábalni ebből a helyzetből. Csak kicsit még tapasztalnod kell, hogy rájöhess, mennyi fontosabb dolog van az életben, mint ilyeneken rágódni.

Érettebb vagy, mint a többiek? Legyél rá büszke! Általában akik ebben a cipőben járnak, szégyellik ezt a tulajdonságukat, pedig nagyon is elismerésre méltó, akár tehet róla, akár nem.

Lájkok. Én nagyon szépnek számítottam/számítok a kortársaim között, mégis csak 5-8 "lájkra" méltatták a képeimet mindig. Ez megy, és mindig is az lesz a trend, hogy nem a szépséget, hanem a népszerűséget díjazzák, még ha fotókról is van szó. Mások felszínessége miatt ne magadban keresd a hibát.

Csoportmunkába senki nem akart téged beválasztani? Ez is csak azt bizonyítja, hogy különbözöl a nagy többségtől. Most még persze hatalmas problémaként éled ezt meg, de később, ha megtapasztalod a nyájjal való együttbégetés hátrányait, örülni fogsz annak, hogy különleges vagy.

Ha őszinte a kérdés (a nicked mániákus hazudozót jelent, ha minden igaz), akkor van értelme reagálni.

Szüleiddel miért nem tudsz beszélni erről egyébként?

Az előbbi beírásokhoz sok mindent nehéz hozzátenni, de megerősítem: nem igazán kell különösebb hangsúlyt helyezni mások helyeslő, se az elutasító megnyilvánulásának. ÖNMAGADNAK ELÉG MEGFELELNED. Ez pedig nem felesleges dolog. Próbálj minél kevésbé függeni dolgoktól, emberektől, egyszerűen csak kommunikálj másokkal, működj együtt velük, amikor muszáj, meg amikor ahhoz van kedved.

A legtöbben szándékosan manipulálni akarják a másikat. Ha rosszallják, amit teszel, nem feltétlenül -sőt, sok esetben egyáltalán nem- a hibádról szól, HANEM ÖNMAGUKRÓL: sokan klikkesednek, összeszoktak, de csak érdekből, és pusztán ezért hajlamosan leszólni alaptalanul más ember ötleteit.

Miért kellene azt hinned, hogy ez valamiféle véleményről szól?

A másik dolog... általában elmondható, hogy ha az ember minél inkább elvár valamit, annál inkább ellentétes lesz a történés. Ez az élethelyzet arra tanít, hogy ne elvárásokra építsen az ember, hanem örüljön annak, amije van, tegyen azért, amit ezen felül szeretne, de ne várja el ekkor se, és ne függjön attól, hogy megkapja-e. (Lásd: FB-s példád.)

És még valami... ha arra koncentrálsz inkább, hogy mit ADHATSZ másoknak (pozitiv dolgokra gondolok, na nem HIV pozitivat. ;) ) , akkor lesz teljes az életed, és szűnnek meg sorra a vonatkozó problémáid, főleg, ha megérted ennek okát. Jó, ha az ember a huszas évei kozepére megérti ennek okát... szóval van ég időd... de ha legalábbis megpróbálod ezt a hozzáállást, sokkal elégedettebb leszel, és már csak a körülményeken fog múlni boldogságod (pl. egészségi állapot, van-e minimális anyagi helyzeted stb).

Lány nem voltam, sőt most se vagyok de kiközösített tizenéves sokszor, igaz már huszonéves, szóval én is tudok pár dolgot mondani.

Érettebb vagy a többieknél? Nem bántásból hanem jóindulatból mondom: ez hülyeség, felejtsd el. A szülők szeretik így látni a gyerekeiket. Így büszkék lehetnek. Akkor lennél érettebb ha az ilyen korosztályos problémát amit most leírsz, egészében átlátnád és egy stratégia alapján megoldanád. Mivel a legtöbben erre nem képesek 13 évesen, te is a többséghez tartozol, és ez normális.

Tetszik amit a lúzer társaságokról írsz, én is pont ezt éreztem. Iskolát váltani nem mertem, és meg se fordult a fejemben se 10, se 12 évesen, pedig többen is megtették, még a lúzer társaságból is volt aki megtette/fontolgatta. Örülj neki és légy rá büszke hogy leléptél a destruktív kis közegedből, bár ennyi év nemhaladás után ez tényleg nehéz lehet.

Közepesen lúzer társaság: az nem tudom milyen lehet, talán a lányoknál jobban jellemző. Mindenesetre én is mindig 3 csoportot figyeltem ki a fiúk között: voltak nagyon bénák akiket nem is érdekelt (látszólag?) semmi jó, voltak azok akik minden hülyeségben részt vettek és az intőket gyűjtötték, és voltak a tényleg "menők". Az hogy ki jó tanuló és ki nem, az ezektől a csoportoktól függetlenül változik az évek alatt. Ezt azért írom mert semmi se végleges! Egy középiskolában megint átrendeződnek a dolgok. Jó esetben mindenki megtalálja önmagát és azzal foglalkozik aki és ami érdekli.

Én azt javasolnám hogy foglalkozz magaddal, a külsőddel, a belsőddel, mi az ami igazán érdekel, mi az amivel foglalkozni akarsz, milyen emberekkel akarsz lenni. Ne a mennyiséggel hanem a minőséggel törődj. És ne is azzal hogy ki kit tart jó arcnak.

Ne építs hamis önbizalmat se azzal hogy különb vagy mint bárki. Vagy ha igen akkor ez jelenjen meg a magabiztos viselkedésedben. Csak eljátszani a nagyarcot is többet ér mint az interneten ismeretleneknek megírni aztán a valóságban pondróként létezni.

Készülj a jövőre, ne foglalkozz a jelennel. 14-18 között is minden átalakul és lehetsz az átalakulásnak nyertese de maradhatsz ebben a pozícióban is ami úgy látom nem jön be neked.