Miért nem tudom megszeretni magam? És miért nem tudok önmagam lenni? El kelne pár jó tanács.

Alapból zárkózottabb vagyok de igénylem a társaságot. Mindig azt kapom, hogy visszafogott vagyok ( viselkedésileg) de egyszerűen ha társaságba megyek vagy emberek között vagyok előjön a (túl) jólneveltségem félénk vagyok és visszafogom magam , mintha egy redőnyt húznának le és nem tudnám ,azt tenni ,amit valójában akarok mivel abban a pillanatban nem is tudom mit akarok. Azt akarom ,hogy azt tegyem amit akarok valójában. Elegem van , hogy mindig mindenkinek megakarok felelni és , hogy mindenért aggódok.

A másik meg az , hogy nagyon sok olyan lánnyal beszélek akik szeretik magukat és ilyenkor mindig elcsodálkozom ( tudom nem külső alapján kell ítélni) de olyan emberek mondják nekem , hogy szeretik magukat akik pl: ducik vagy csúnyák stb. Egyszerűen nem értem én miért nem tudom magam megszeretni. Nem szeretnék nagyképűsködni , de sokan mondják , hogy szép vagyok ,csinos mellesleg vékony ,semmi felesleg nincs rajtam , formás vagyok ahol kell, a bőröm is tiszta a hajam szép hosszú és jól öltözködöm , igényes vagyok.Belsőleg meg kedves figyelmes és törődő. DE egyszerűen hiába tudom mik a jó tulajdonságaim nem tudom megszeretni magam. Régen nagyon sok trauma ért ,talán emiatt vannak ezek a dolgok.

Mit tudnék tenni? Úgy érzem , hogy saját magam ellensége vagyok és nagyszerű dolgokra lehetnék képes és boldog lennék ,ha nem mások véleményére hallgatnék és végre megszeretném magam. Jelenleg azt érzem , hogy nem ÉLEK csak vagyok és nem tudom hova tenni magam ,mintha vegetálnék.