Más is fél a Karácsonytól? Hogyan győzzem le a félelmem?

Az összes karácsonyom eddig arról szolt, hogy vagy velem veszekednek, vagy körülötem veszekednek. Ezek a szüleim voltak.

Apám állandóan agybajos, ha ünnep van, mivel ő főz, semmi sem jó, etc.. minket meg állandóan baxogatott.

Idén lesz az első, talán normális karácsonyom.. egyedül.

De már előre érzem, hogy ezt sem fogom megúszni, úgyis felhívnak valami miatt.

Ha pedig kikapcsolom a telefont, akkor azért lesznek idegesek.

Néha örülnék, ha elnyelne a föld..

Találtam egy cikket, bár elég régi. Esetleg lehet benne valami neked való gondolat. Mit szólsz?A cikk szerint nem vagy egyedül, sőt...

"Karácsony idején valóban több a depressziós tüneteket produkálok aránya, mint az év más napjain" - erősítette meg az információkat Kőtörő Emese pszichológus. Szerinte ennek az az oka, hogy a tévék és az újságok többsége ebben az időszakban azt sugallja, hogy a karácsony a szeretet és a család ünnepe, aki viszont egyedül él, úgy érezheti, hogy nincs keresnivalója a világon. "Ezekben az emberekben így karácsonykor csak nő a keserűség és a szomorúság, ami akár öngyilkossághoz is vezethet" - tette hozzá a pszichológus.

A legtöbb hazai segélyvonal elsősorban mentálhigiéniás prevenciós feladatot lát el, de van köztük olyan is - például az ÉLET -, amely kifejezetten az öngyilkosság megelőzésére specializálódott. Bármilyen komoly veszélyben forog is azonban a telefonos segélykérő, az önkéntesek nem tudják riasztani a mentőket vagy a rendőrséget, mivel nem tudják, ki és honnan beszél. Hacsak a telefonáló önként le nem mond anonimitáshoz való jogáról, a segítők még akkor sem hívhatnak külső segítséget, ha a segélykérő elmondja nekik, hogy öngyilkos akar lenni, és rengeteg altatót vett be. Ha öngyilkosságot tervező ember telefonál, a segélyvonalak munkatársai megpróbálják minél hosszabban beszéltetni. "A fő, hogy megtalálja az élethez visszavezető utat" - magyarázta az [origo]-nak Egedi Ilona, a Szolnokon működő Bizalom Mentálhigiénés Egyesület elnöke.

Emberi hang

"Az a legfontosabb, hogy meleg emberi hanggal próbáljuk meg visszatartani őket" - fogalmazott Grosch Mária, az idősek problémáival foglalkozó DélUtán Alapítvány munkatársa. "Ha ő magának meg tudja fogalmazni, mi a baja, mi pedig meg tudjuk hallgatni, akkor rájöhet: talán mégsem olyan szörnyű a helyzet, hogy azt a végső döntést meg kéne hozni" - tette hozzá.

"Egy fiatal fiú azt mondta a telefonba, hogy ha elválik tőle a felesége, öngyilkos lesz - kezdte egy emlékezetes eset felidézését Rénes László, a debreceni Segítőkéz Lelkisegély Telefonszolgálat titkára. A fiú egy kisvárosban élt özvegy édesanyjával, aki kisgyermekként kezelte, teljesen rátelepedett. Mikor leérettségizett, rábeszélte vele egyidős barátnőjét, hogy házasodjanak össze. Eleinte a fiú anyjánál laktak, de később sikerült önálló életet kezdeniük, és gyerekük született. A problémák rendeződni látszottak, úgy tűnt, végre minden rendben van, a fiú mégis egyre ritkábban járt haza, helyette kocsmákban ivott a barátaival. A felesége bejelentette, hogy válni akar, a férj önmagát hibáztatta a történtekért. A segélyvonallal folytatott beszélgetések során sikerült megértenie, hogy mi vezetett idáig, és így csökkent a bűntudata, és végül letett öngyilkossági szándékáról.

Az anonimitás miatt a lelkisegély-szolgálatok nem tudják nyomon követni a telefonálók sorsát, senkit sem hívhatnak vissza. Az viszont előfordul, hogy a segélykérő újra telefonál, mert ismét beszélni szeretne a problémájáról, vagy elújságolja, hogy megoldódtak a gondjai. "Van, akinek szüksége van kíséretre a a betegség és a fájdalom útján, nekik nagy erőt ad, ha havonta egyszer-kétszer beszélünk" - állítja Grosch Mária. Karácsony táján a segélyvonalak néha köszönőleveleket is szoktak kapni.

Minden korosztályból akadnak telefonálók

A lelkisegélyvonalakat általában olyanok hívják, akik elmagányosodással, depresszióval vagy más súlyos betegséggel küzdenek, sokan pedig kapcsolati problémáik megoldásához kérnek segítséket. A középkorúak többnyire családi, házassági vagy munkahelyi problémák miatt telefonálnak. A fiataloknál a partnerkapcsolati nehézségek a leggyakoribbak - tudta meg az [origo] Rénes Lászlótól. A Segítőkéz titkárának tapasztalatai szerint egyre több tizen- huszonéves szenved attól, hogy túl sok felületetes kapcsolata volt, a kicsit idősebbek pedig arról panaszkodnak, hogy még egyáltalán nem volt barátjuk, barátnőjük. A segélyvonalakon sokszor szóba kerül a fiataloknál "megállapodási dilemma" is, és az önálló élet elkezdése sem megy zökkenőmentesen. A Segítőkézhez érkező telefonoknak csak öt százalékát teszik ki a 60 év feletti emberek hívásai. Erre a korosztályra specializálódott a DélUtán Alapítvány, amely az élet második felében felmerülő gondokon próbál segíteni. "A legfőbb fájdalom és panasz a magányról szól, s ez szinte független attól, hogy valaki egyedül él vagy családban" - árulta el az [origo]-nak a szolgálat egyik önkéntese, aki szerint arra is vannak példák, hogy a családtagok nem törődnek egymással, gorombán bánnak az idősekkel, akik nagyon kiszolgáltatottak.

A segélyvonalaknál dolgozó önkénteseknek tanfolyamot kell végezniük, mielőtt munkába állhatnának. Személyiség-és készségfejlesztő órákon vesznek részt, pszichológiát és pszichiátriát tanulnak, s végül telefonos helyzetgyakorlattal teszik próbára őket az "éles bevetetés" előtt.

"Azok telefonálnak, akik úgy gondolják, hogy valamilyen problémában egyedül dönteni nem könnyű. Ezt a feszültséget jobb letenni egy kicsit, valami vigaszt kapni" - mondta el az [origo]-nak Grosch Mária a DélUtán Alapítványtól. Ez a szolgálat nyugdíjas klubokhoz, családsegítő szolgálatokhoz is elirányítja a segélykérőt, ha az igényt tart rá.

A félelemtől nem lehet úgy megszabadulni, hogy nem foglalkozom vele, egyszerűen nem tudsz vele nem foglalkozni. Nem írtad, mi a félelmetes a számodra a Karácsonyban. Erre kellene alapozni.

A félelemmel csak szembe lehet nézni, be kell vállalni.

Én féltem a kutyáktól, hát befogadtam egy 4 hetes kölyköt, és megismertem a kutyák természetét. Amit ismerek, attól már nem félek.

FÉLELEM - LELKI OKAI

A félelem számos ember életével szorosan összekapcsolódik. A „félelem" (Angst) szó a latin „angustus" származéka, mely valami­nek a „szűk" voltát jelenti. Ha a dolgokat túlságosan szűklátókörűen, korlátolt tudatunkon keresztül szemléljük, félelem keletkezik ben­nünk.

A félelemnek sokféle arca van. Félünk a nehézségektől, kataszt­rófáktól, balesetektől, a gazdasági összeomlástól vagy veszteségtől; aggódunk, hogy egy szeretett barátunkat, netán tulajdon életünket elveszítjük. Sokak számára a félelem állandó kísérőtárs, olyannyira, hogy félelem nélkül szinte el se tudják képzelni az életet.

A félelem leggyakrabban megnevezett okai a következők: ku­darc, értelmetlenség, elutasítás, háború és magány. Nagyon fontos, hogy a félelmet keltő szituációról alkotott elképzelésünkhöz mindig pozitív végkifejletet társítsunk, azaz lélekben „megéljük", hogy a végén minden jóra fordul.

A félelem sajátos típusát alkotják a fóbiák

Ebben az esetben kényszerképzetként fellépő félelemérzéssel van dolgunk, mely az illetőt meghatározott védeke­zési mechanizmusra készteti. A fóbia egy bizonyos elképzelt ve­szélytől való, objektíve alaptalan félelem, mint például a nyílt tériszony - a tágas termektől, kiterjedt területektől való félelem; klausztrofóbia - a zárt helyiségektől (lift, repülőgép, illemhely stb.) való iszonyodás; baktériumfóbia - félelem az érintkezés általi fer­tőződéstől; állatfóbia - egerektől és egyéb állatoktól való pániksze­rű félelem; félelemiszony - félelem a kényszerképzetektől.

E fóbiák az esetek többségében feldolgozatlan élményképekre vezethetők vissza. A fóbia típusa az élmény jellegére utal. Igazi segítséget itt csak a félelmet kiváltó szituáció újraátélése és feldol­gozása jelenthet. Ez történhet az okok elemzése révén is.

Talán a legszélesebb körben elterjedt félelemtípus a halálfélelem:

Aki fél a haláltól, az voltaképpen az élettől fél. Aki életét képes teljesen és maradéktalanul vállalni és igenelni, nem fél a haláltól, mely valójában „az élet megkoronázása", az egyéni lét dicsőséges befejezése. A halálfélelem a beteljesületlen élet következménye.

Összefoglalva: Félelem - beszűkült tudat, megoldatlan életfeladatok, fej­letlen „öntudat"

Amit tenni kell

A félelem mélyén mindig egy adott ok húzódik, melyet fel kell ismerni és meg kell szüntetni. Ha az okot megszüntetjük, a félelem magától elmúlik, minthogy többé nincs rá szükség.

Minden félelem szorosan összefügg egyfajta aggodalommal, hogy valami kelleme­set elveszíthetünk. Rákényszerít, hogy elviseljük a kellemetlent, mert az is az élethez tartozik.

Felszólít, hogy fogadjuk el az élet egészét, semmit se rekesszünk ki, inkább ismerjük fel, hogy alapjá­ban véve minden jó, mert végeredményben minden dolog szemé­lyiségünk fejlődését hivatott elősegíteni. Nincs hát mire vágynunk, mit visszautasítanunk.

A klasszikus félelem-terápia magára a félelemre összpontosít, annak feloldására javasol lépéseket, íme, a félelem csökkentését célzó négy legfontosabb lépés:

1. lépés

Elképzelem, hogy valaki más kerül félelmetes helyzetbe. Ezt lelki nyugalommal megtehetem, hiszen csupán képzeletem játéka, nem a valóság. Ráadásul nem engem érint, hanem valaki mást. Hagyom, hogy e képzeletbeli helyzetben ez a valaki újra meg újra átélje félelmemet, mindaddig, míg az illető félelme már meg se érint.

2. lépés

Elképzelem, hogy újból és újból átélek egy ilyen helyzetet, s ezt nyugodtan tehetem, minthogy nem a valóságban, hanem a képzele­temben történik. Fantáziámban ismételten átélem a kellemetlen szituációkat és félelmemet, egészen addig, míg többé már nem érzékelek félelmet. Csakis ekkor állok készen a harmadik lépés megtételére.

3. lépés

Közelebb merészkedem a bennem félelmet keltő helyzethez. Ha például irtózom a liftezéstől, bemegyek egy áruházba, megállók a lift közelében és figyelem, hogyan utaznak vele mások. Ily módon napról napra közelebb kerülök félelmemhez, ám ez fokozatosan történik, így egyetlen pillanatra se fog el valódi félelem. Egyszer csak üresen találom a liftet, egy pillanatra bemegyek (természetesen nem a liftezés szándékával). Mielőtt még felébredhetne bennem a félelem, már ki is léptem onnan. Bizonyos idő elteltével rászánom magam, hogy egy pillanatra becsukjam a lift ajtaját, de nyomban ezután ki is nyitom és kilépek rajta, mielőtt még félni kezdenék. Ha egy napon mindez már nem jelent nehézséget, elérkeztem az utolsó lépéshez.

4. lépés

Egy emeletet megyek a lifttel és kiszállok, mielőtt még félelem ébredne bennem. A megszokás fokozódásával egyre magasabbra, egyre hosszabb ideig utazom liften, sőt egymás után többször föl és le. Félelmemet sikerült legyőznöm, jobban mondva: eloszlatnom.