Túl sok csalódás?
Úgy érzem, kifordultam magamból. Nem konkrétan egy dolog miatt.
Nem várt gyerekként, a szüleim elhagytak... nagyszülők neveltek egy darabig, sajnos végig kellett néznem a fokozatos leépülésüket, alkohol miatt.
Mikor anyám visszajött értem, már olyan volt, mint egy idegen. Soha nem értettük meg egymást.
Gyerekkoromban azt tapasztaltam meg, milyen az, mikor a hozzánk legközelebb álló emberek bántanak, okoznak csalódást. Nagyszüleim pár év különbséggel meghaltak, dédmamám, aki néha megvédett, rákban halt meg később.
Végig kellett néznem, míg elvitte a betegség.
Anyám 16 éves korom óta szorgalmazta, menjek már el otthonról, közben folyamatosan ócsárolt.
most 25 éves vagyok, úgy érzem, teljesen kifordultam magamból. Elvagyok az emberek közt, de mintha ez az idő kiölt volna belőlem minden reményt. Szeretnék nyitni emberek felé, de nem tudok már megbízni senkiben.
Vki esetleg, akinek ismerős a sztori, tudna írni pár sort?
Legjobban, azt a közhelyet útálom, hogy "ami nem öl meg az erősít"...
Nem érzem,hogy ezek a tapasztalatok erősebbé tettek volna.
Inkább szegényebbnek érzem tőle magam. És üresebbnek, hogy a szeretteim ennyire nem méltattak soha, a hiányuk mégis, még a mai napig fáj.
válasza:Sajnálom ,hogy ilyen gyerekkorod volt . Nekem is majd nem ilyen életem volt,anyám jobban szerette az alkoholt mint a gyerekeit. De legalább érted vissza ment ,értem nem.
Nekem is anyám olyan mint egy idegen. Csak a pénzem kell neki semmi más.Mikor nem tudtam adni már nem kellettem. Mikor az életemért küzdöttem ,nem volt mellettem. A mai napig bánt ,hogy ilyen anyám van .
" A mai napig bánt"
Na igen.
fura, hogy ez így működik ilyenkor, hogy vki mélyen megsebzett akarva v akaratlanul, a fájdalom pedig dühöt vált ki, legalábbis nálam, mégsem tudok vele mit kezdeni, elrendezni azzal, hogy úgy kell neki, nem foglalkozom vele.
Azt hittem, idővel elmúlik majd, de nem.
A düh pedig abban nyilvánul meg, hogy folyamatosan, távolságtartóan kezelek mindent!! ami az életben elém kerül, legyen szó bmiről. Útálom magam jégcsapként, annak előtte teljesen más képet mutattam.
válasza: válasza:Nehéz visszapótolni a gyerekkorban elmaradt szeretetadagot, nem csoda, hogy nem találod magad. Tudnám javasolni az alkotást. Hobbit, szakmát, sportot, ami igazán te vagy, valamivel kezdd el. Nekem is feláll a hátamon a szőr attól a megerősítős dologtól. Nem kell elfogadnod, befogadnod. Aki ilyen klisékkel él, legtöbbször szimplán lemásolja, megtanulja azt is, milyen kotextusba helyezve kell használni és elsüti. Nem tudja mit beszél.
Érzelmileg kell függetleníteni magad, mert még kötődsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!