Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Miért vagyok ilyen önmarcangol...

Miért vagyok ilyen önmarcangoló? Néha úgy érzem szeretek sírni.

Figyelt kérdés

Ha vkinek vége van egy kapcsolata általában azt tanácsolják neki hogy, felejtsen el mindent ami vele kapcsolatos. Törölje az sms-eit, tegye el szem elöl a képeit és mindent amiról ő jut eszébe, ami tőle van. Nem olvasson vissza, üzebetet semmit. És általában az embereknek tényleg így sikerül felejteni.

Ehhez képest nekem hiába mondják, én állandóan visszaolvasom a msn-beszélgetéseket, a képeit keresem mindenhol a neten, parafatáblára meg üveg alá rakom a csokipapírokat amit tőle kaptam...

Néha úgy érzem jó sírni, hogy bárcsak sírhatnék mindig, mert attól megnyugszom. Ha abba hagyom megint ideges vagyok. Miért csinálom azt amivel nem segítek magamon hanem épp ellenkezőleg, szarabbá teszem az életem.


2009. aug. 11. 22:36
 1/7 anonim ***** válasza:
Nemrég volt egy ilyen műsor a Fixtv-n, nem engedted még el és szereted, ha ezt nem is ismered be. Valakinél ez átmegy utálatba, de akkor is szereti még és érdekli. Valami elengedésről pofázott a csaj, de én csak annyit tok neked mondani, hogy ilyenkor kell más, mert amíg egyedül vagy nem fog menni. Amúgy én is ebben a cipőben voltam, csak most már eltelt egy év és nem érdekel, meguntam...
2009. aug. 11. 22:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 A kérdező kommentje:
Én beismerem hogy szeretem még, és rossz arra gondolnom hogy majd egyszer nem fogom szeretni még akkor is ha már soha nem lehetünk együtt. És más fiúra meg gondolni sem tudok, nem akarok vkit kihasználni azért hogy őt meg elfelejtsem, meg az új fiúban a régit keresném állandóan...a szokásaiban, a hobbijaiban, a kinézetében, mindenben
2009. aug. 11. 22:54
 3/7 anonim ***** válasza:

Szia!

Velem is ez van, úgy érzem szeretek sírni és már akkor vagyok szomorú, ha nem sírhatok... Bár nekem nem szerelmi bánat miatt, hanem nagyon érzékeny a lelkem sajnos, és mindenen elsírom magam, akár egy emléken is, egy szón is vagy akármin :( Na mindegy... mostanában már annyira hozzászoktam, hogy már szeretek sírni! Talán elmúlik, talán nem... addig is sírjunk :)

2009. aug. 12. 00:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim válasza:

Semmi baj, én is mindig ezt csinálom. Ez emberi hülyeség. Szerintem szeretjük érezni, hogy szomorúak vagyunk, mert akkor vagyunk valakik. Én pl.ha minden rendben néha fantáziálok, hogy :"jézusom, most ha idejönne egy másik csajjal, vagy azt mondaná: megcsaltalak" És elsírom magam.Pedig semmi okom nincs rá, és először észre se veszem, hogy már megint ezt csinálom.

Felejteni meg tényleg úgy lehet, ha van valaki új.És egyből úgysem lehet, légy türelmes. Ha hasonlítgatsz keress valami jót is! Biztos nem volt az a pasi se tökéletes, lásd meg a jót másokban!

2009. aug. 12. 16:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:

Én is így voltam vele...

1.Töröld ki az életedből, szépen lassan. Ha olyan üzenetet olvasol, ami akkoriban nem is volt fontos(legyen az MSN beszélgetés, vagy sms) azt töröld, és próbálj meg ellenállni a kísértésnek, hogy neten vadássz rá!

2. Írj listát!

Jó vs. rossz tulajdonságok,cselekedetek.

Minden nap írj hozzá! Előszöl persze a jó tulajdonságok lesznek többen, de idővel magad is megdöbbensz, hogy mennyi hülyeségén húnytál szemet!

Sok sikert!

19L

2009. aug. 12. 20:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
szia, hány éves vagy? én 17, és én is ilyen vagyok. szerintem se jó ez a tulajdonság, viszont nekem jó érzés így.
2009. aug. 12. 23:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 A kérdező kommentje:
17 vagyok
2009. aug. 13. 10:28

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!