Hogy lehet minden apróságon sírni?
Gyakran olvasom itt, hogy egyeseknek már annyitól el tud törni a mécses, ha egyszer(!) negatív megjegyzést tesznek a küllemére, sértő jelzővel illetik vagy körberöhögik. Ez miért van?
Most ezt tényleg nem sértegetés/kötözködés céljából kérdezem, egyszerűen csak érdekelne, mi zajlik le ilyenkor ezekben az emberekben. Mit éreznek? Nem dramatizálják egy kicsit túl?
Vagy akik egyszeri alkalom miatt bőgnek, azok azért teszik, mert a sok bók után különösen szarul érintette őket az az egy ellentmondás (ergo nem a negatív kritikához vannak szokva, ezért nem bírják), vagy mi?
Már tényleg nem értem.
mert a bennük felgyülemlő negativitást nem tudják kiüríteni. és egy ilyen kevés kis érzelmi sokk is elindíthatja a folyamatot.
leginkább így tudnám elmagyarázni:
ha már a pohárba nagyon magasan van a víz szintje, építenek egy "támaszt" hogy ne folyjon ki a víz. ha megvan ez a fal, ami ezt a vizet bent tartja - érzelmileg stabilak - bent marad a feszültség. ha folyik még víz a pohárba, akár egy kicsi is elég, túlcsordul a pohárból.
remélem segítettem,
dr. Pataky Csaba
hát én nem vagyok doktor mint az előző de van praktikusabb magyarázatom:
míg aki nem bőgi el magát az 1-2 gondolat után nem foglalkozik az üggyel (legalábbis nem éli bele magát hanem pl csak külső, objektív szemszögből nézi a történteket)
addig aki elbőgi magát annak a fejébe azonnal képek, hangok, emlékek futnak le és érzéseket hoznak elő, ezek megint rossz emlékeket vagy jövőbeli elképzeléseket hoznak elő, aztán elindul a lavina és annyira megnő az érzelmek intenzitása hogy elsírja magát...
Lehet a doktor úrnak (is) igaza van, de szerintem nincs szükség felgyülemlett negativitásra.
Igaz én ezt csak arra alapozom hogy én az örömtől tudok sírni ha "akarok": belegondolok valami szépbe, aztán egyre intenzívebben átélem, egyre élénkebben, újra és újra és végül, könnyezek az örömtől :)
De ettől még nem sírom el magam ha valaki mond egy fantasztikus hírt.... Csak ha szándékosan az érzéseimre koncentrálok... Talán akik a rossz dolgokon sírnak, azok is csak túlzásba viszik a képzelgést, az érzelmek átélését....
Szóval gondolkodni is tanulni kell, de nem tanítanak rá sehol....
Ja egyébként 24/F vagyok nem lány...
de
Én egy olyan vagyok, aki mindenen sír. Nekem okom is van rá. Több okom is. Például, amikor a szüleim leszidnak bármi miatt, akkor eszembe jut, hogy hetedikben mennyit sírtam, mert sokat kiabáltak velem és folyamatosan stresszeltem. És akkor természetesen sírni kezdek zavaromban. Ha a suliban piszkálnak, nem tudok visszavágni (hát verekedni nem tudok, káromkodni meg azért nem szép egy lány szájából) és olyan, mintha sarokban szorítanának és, akkor ez nálam olyan, mint a halálfélelem.
Remélem, kicsit megérted ezt. 14/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!