Te szoktál magadban beszélni?

Én is szoktam magamban beszélni de leginkább nyugtatni szoktam magam. De van mikor egyedül jövök végig az utcán és tegyem fel egy régi vicces pillanat jut az eszembe és elkezdek mindig kacagni. :D

Én villanyt szerelek, előbb utóbb mindig eljutok a magamban beszéléshez. Általában akkor tájt borul ki a családi szitkozódás vödör, és még kb fél órán át mormogok magamban. A régi "mesterek" munkái meghozzák a kedvem. :)

A legritkább esetben. Maximum akkor, ha valami érzelmi inger ér, de akkor is maximum indulatszavak formájában (ami nem feltétlenül káromkodás). Pl. ha egyedül vagyok otthon, mennék el, de már a második otthon felejtett dologért fordulok vissza az ajtóból, akkor azért szoktam hangosan mondani, hogy „fenébe”. De általában nem beszélek magamban. Illetve még esetleg akkor, ha pl. találtam egy jó nyelvtörőt, és azt próbálgatom. Illetve dúdolni, fütyörészni is szoktam még, de azt sem rendszeresen.

mikor reggel suli előtt otthon bezárom a lakást a rácsot rohanok a lifthez és elhívjak (foglalt lesz) akkor szoktam káromkodni félhangosan :S xd persze nincs mellettem senki de nagyon ideges leszek mert igy le is késhetem a buszt. Vagy a tanulás közbe nem értem az anyagot akkor is előfordul, olyan is mondjuk ez nem tartozik ide hogy ha egyedül vagyok itthon ,a macskáimhoz beszélek.Most kb ennyi jutott :D

Én szoktam. De hát ilyen korban már.... Nem tudom, hogy te mennyi idős vagy, kincsem, de szerintem normális dolog. Ne aggódj!

Még a félreértések elkerülése végett: Mint írtam nem szoktam magamban beszélni, de nem tartom hülyének, aki ezt teszi. Csak egyszerűen arról van szó, hogy mikor nincs senki a közelemben, akkor elfoglalom magam, vagy gondolkodom, és valahogy nem szoktam beszélni. Nem elhatározásból, nem tudatosan, hanem egyszerűen valahogy nálam így van ez.

Szoktam, ha nincs aki hallja. És nagyon zavar is. Talán ha értelmes dolgok lennének, de nem azok.

Figy addig meg nem vesstel magadall.ossze nincs problema!!!