Ezek a dolgok betegségnek számítanak, vagy normális vagyok?
Étkezési "gondjaim" vannak. Ez annyit jelent, hogy rászoktam a kalóriaszámolgatásra, körülbelül egy éve pedig minden nap összeszámolom mennyit ettem. Ez általában elég kevés, 1300 kalória. (Persze nem minden nap.) Egy hete megpróbáltam erről leszokni, de emiatt nem is merek sokat enni. Ma így utólag összeszámolva 1200 kalóriát fogyasztottam, de egész nap az az érzésem volt, hogy hízni fogok, meg hogy sokat ettem. Ettem muffint is, meg egy sor csokit, és ettől valami bűntudatféleségem van. Nem vagyok anorexiás, bulimiás, vagdosni nem szoktam magam, és úgy gondolom pszichológus sem kell, de tudni szeretném, hogy ilyen baromságok minden tininek/fiatal lánynak eszébe jutnak, szoktak ilyet érezni, vagy esetleg velem van-e a baj.. (?)
Ezen kívül nem tud nagyon megrázni a halál. Vagyis, néhány ismerősöm szerint. Pedig meg tud, mert például amikor egy számomra fontos családtagom meghalt, sokáig sírtam, de nem akkor, amikor az egész család együtt, egymás vállára borulva. Én azt nem bírom.. Inkább elvonulok, egyedül vagyok, és úgy sírok. Emiatt sokszor kaptam lecseszéseket, és hiába ráz meg még egy interneten olvasott haláleset is nagyon, valahogy azt érzem, hogy annak, aki meghal, lehet, hogy jobb.. (Nem annak, akit fiatalon megölnek, hanem például a idős embereknek, akik már tudják, hogy milyen az élet) Ha esetleg tényleg létezik Mennyország, vagy bármi hasonló, vagy ha az ember akkor megy el, amikor a sors megfelelőnek találja az alkalmat rá.. Istenben nem hiszek, de mi van, ha mégis létezik egy hozzá hasonló személy, vagy valami "erő"?
Egy hete szóvá tettem anyunak, hogy azt szeretném majd, hogy a Leave Out All The Rest (LinkinPark) című számra temessenek el. Erre azt mondta, hogy szerinte rosszak a gondolataim a halállal kapcsolatban, és kissé beteges, hogy ilyeneken gondolkozom már fiatal koromban. Nem szeretnék meghalni, utálom az olyan embereket, akik szándékosan ölnek, semmilyen vonzódásom nincs a halállal kapcsolatos dolgokhoz. Ezek a mondataim elég pszichésnek tűnhetnek, pedig nem azok.. Szerintem minden embernek vannak valahol mélyen ilyen gondolatai, de ebben mégsem vagyok biztos. Lehet, hogy nekem vannak gondjaim..?
Egy tizenéves lány.:)
Ilyesmit minden kamasz megél többé-kevésbé.
Az étkezési zavaraid nem normálisak - hacsak nem vagy extra hízékony, minek számolgatod a kalóriákat? Próbáld meg egy kicsit kívülről nézni a dolgot, és tedd félre a bűntudatodat. Annyit egyél, amennyi jólesik, ne a kalóriák határozzák meg az életed.
A halálon is mintha egy kicsit sokat rágódnál. Szerintem egyáltalán nem baj, hogy inkább elvonulva sírsz, hiszen a gyászt, a szomorúságot mindenki másképp éli meg. De ne gondolkozz ennyit a saját halálodon - gondolj bele, az élet nagyon rövid, a halál el fog jönni, mikor itt lesz az ideje. Te addig élvezd az életed, hiszen csak egy van belőle! :)
Köszönöm a választ! :)
Nem szoktam sokat gondolkodni a halálon, de persze az azzal kapcsolatos dolgokról is van véleményem, amit leírtam, hátha rossz a felfogásom vele kapcsolatban.
Az étkezési zavaraimmal megpróbálok kezdeni valamit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!