Ez normális dolog?

Kiskoromban eléggé sokat sírtam, hisztis lány voltam. Azt hittem, hogy ki fogom ezt nőni. Most az életemben szinte minden rendben van. Boldog családom van, úgy érzem, hogy mindenem megvan (még akkor is ha 5 éves fényképezni se tudó telefonom van), vannak barátaim, és barátom is. Boldog vagyok. Ezek ellenére mégis szoktam sírni. Például rosszul viselem, ha kapok rossz jegyet, pedig tanultam a dolgozatra. Iskolában vissza tudom fojtani a könnyeket, de itthon mindig kiengedem őket. Vagy most fél órája megtörtént eset: Nem léptem be egy oldalra 2 hétig, mert nem tudtam a jelszómat, nem is volt sok időm ezzel foglalkozni és letöröltek róla. Barátom hívott meg az oldalra és olyan rosszul éreztem magam, hogy elszúrtam...és sírtam. Ha nem jön valami össze mindig sírok.. de mégis miért? Túl érzékeny vagyok? Vagy mi a bajom? Hogy lehetne ezt kiküszöbölni, megszabadulni ettől a kellemetlen rossz tulajdonságomtól? Egyáltalán ez normális? 17/L