Félelmeink csak a tapasztalataink miatt van?

Igazából a félelem oka gyakran abból ered, hogy nem ismerjük az adott dolgot, például a haláltól való félelem, vagy szerintem mindenki fél az ejtőernyős ugrástól, amíg ki nem próbálja. Ez esetben a tapasztalat pont hogy a félelem megszűnését segíti. Így az, hogy tapasztalat nélkül nem félnénk, nem igazán helytálló.

Az pedig, hogy valaki legyőzi a félelmét nem jelenti azt, hogy nem fél, sokkal inkább csak erősebb benne a késztetés, mint a félelem maga. Teszem azt, hiába fél valaki a tűztől, ha egy másik ember élete forog kockán képes félretenni a félelmeit, és cselekedni. Szóval a félelem legyőzése igazából egy attól erősebb motivációnak tulajdonítható be (Ez lenne a bátorság).

Ugyanakkor az, hogy valaki valóban nem fél olyan dolgoktól, amitől más igen, azt jelenti, hogy ő máshogyan fogja fel a dolgot, vagy "megbékél" az esetleges következményekkel, netalán egyszerűen csak nem fogja fel a helyzet veszélyességét (Az ilyen embert szokták vakmerőnek hívni, nem összekeverendő a bátorral).

Valamint azt még had mondjam el: félni jó dolog. A félelmeink akadályoznak meg bennünket abban, hogy veszélybe sodorjuk saját magunkat, és sok tekintetben a félelem lendítette előre az emberi civilizációk fejlődését. Ha semmitől nem félnénk, akkor nem lennének pl. a biztonságunkat elősegítő eszközök (biztonsági öv, korlát, stb.) sem. A félelem tart bennünket életben.

Szerintem azok félnek inkább, "félősebbek", aggódóbbak, akiknek nincs önbizalmuk, nincsenek céljaik. Emlékeztek olyan korszakra, mikor el akartatok érni valamit és küzdöttetek érte? Féltetek? Megfelelő állapotban, ha tudjuk, merre tartunk, nem csak nem félünk, hanem észre sem vesszük, hogy bajunk is lehet, veszélyes is lehet...

De ez csak az én tapasztalatom...

Egyébként Brian Tracy szerint félelmeink több, mint 90%-a nem következik be, vagy a bekövetkezése nem rajtunk múlik. Akkor meg minek annyit aggódni? :-)