Felfedeztem egy új színt?

Ez érdekes téma. Kicsit olyan a dolog, mintha mi színvakoknak magyaráznánk meg, hogy milyen is az a piros, miben különbözik a zöldtől. Aki életében nem látott még soha semmit színesben, az kb. semmit sem fog érteni belőle. Elképzelni sem fogja tudni. Tetszhet neki a téma, valamilyen suta módon megpróbálhatja a szürke valamelyik árnyalataként elképzelni, de valóban elképzelni nem fogja.

Te is szépen leírtál egy csomó asszociációt az általad látott színről. Nem tudom elképzelni milyen lehet, de tetszik a téma. Ha megpróbálom elképzelni, akkor természetesen létező színt képzelek magam elé. Ennyit a képzelőerőről…

Viszont azon gondolkodtam, hogy számodra egészen más perspektívák, asszociációk, analógiák születnek. Mert miért kapcsolódnak a kékhez számunkra érzetek? Mert a tényleg gyakran látott kék dolgok valamiféle uniója és/vagy metszete születik meg bennünk. A tenger kék. Sokszor nyugodt, mély, és végtelen, ami miatt nyugtalanító is. De az ég is kék, az is általában nyugodt, végtelen, „mély”. A tűz piros(as), tehát meleg, mozgó, élénk érzetet kelt bennünk. Vagy sok gyümölcs piros, így ezekhez is az élet, a nyár, a nyárhoz kapcsolódó mozgalmasság jut róla eszünkbe.

Ilyen módon ezek az analógiák megszokottak, általánosak. Persze lehet ezt is művészi szinten összefoglalni, de ettől még szokványosak, nagyjából minden ember hasonlóan éli meg. Persze aki a tengerparton volt gyerek, annak lehet a kék nem is annyira nyugodt szín.

De a te esetedben olyan analógiák is születnek, amelyek nem szokványosak. Pl. a színhez nem igazán társulnak nálunk hosszúságok, maximum esetleg a leírt formájában a betűk száma révén. Nálad viszont ha mondjuk a számoknak is van színük, akkor sokkal élesebben kacsolódnak mennyiségek a színekhez. Sőt akár ez harmonizálhat, vagy éppen disszonáns lehet a leírt szó betűinek számával. Tehát számodra ebből a szempontból lehet az egyik szín disszonáns, a másik meg szép, harmonikus. Vagy pl. komplett szavaknak is lehet egyfajta színképe – nem tudom nálad ez hogyan működik –, és itt is lehetnek hasonló furcsaságok, mondjuk az, hogy a kék szó így leírva piros érzetet kelt. A sárga szó meg sárgát, így az egyik harmonikus, a másik zavaró tud lenni. Vagy lehetnek olyan jelenségek, amelyek mint mondtad, nem létező színt generálnak, ami miatt ezek kicsit kilóghatnak a sorból, akár tűnhetnek nagyon hétköznapi dolgok is számodra egzotikusnak, különlegesnek.

Ezek az analógiák viszont olyan gondolatokat is megindíthatnak, amelyek mások fejében nem születnek meg. olyan képzettársításokhoz vezet, ami mások számára furcsa, idegen, sajátos, érdekes, nem szokványos. Pedig számodra pont olyan természetes, mint a piros és a meleg kapcsolata.

Kicsit irigyellek is emiatt, de azért meggondolnám, ha lenne lehetőség cserélni veled. Mindenesetre érthető, miért kamatoztatható jól a szinesztézia a művészetek terén.