Miért van mindig ez ha gondolkozom? Miért veszek össze önmagammal?

Velem mindig is ez volt, már egész kis korom óta. E!lőször én sem tudtam vele mit kezdeni. Csak mondjuk nálam kicsit kritikusabb a helyzet, mert én szeretem tönkretenni a saját életemet, mintha két énem volna, tök jól elvan az egyik, de a másik egyszerűen nem hagyja élni, és mindenbe beleköt, vagy olyasmiket tesz, amitől rosszul érzem magam, és teljesen ellentmond az igazi énemnek. Nehezen kezelhető dolog, de tavaly sokat voltam egyedül, és kezelni tudtam. Sokáig rágódtam a dolgokon, elgondolkoztam minden lehetőségen, elgondolkoztam mindenen, majd kicsivel később kialakult bennem valamilyen összhang =) Egyszerűen csak sikerült elfelejtenem azt a kis szerencsétlent, aki tönkre akarta tenni a saját életemet, és élni, ahogy nekem tetszik. De van, amikor rosszabb. Például az ember kezdi jól érezni magát, kezdi elfelejteni a problémákat vagy azok kezdenek megoldódni, akkor valamiért direkt mégis elszúrom magamnak. Na, szóval ebből azt próbáltam csak kihozni, hogy ha jól átgondolod a dolgokat, akkor szerintem ez megoldható. Idő kell hozzá, és gyakorlatilag bűntudatod van saját magad miatt (vagyis az egyik felednek a másik miatt). De aztán megoldódik majd =) Mondjuk ez csak saját tapasztalatom volt. Nem tudom, mennyire mondtam hülyeséget, vagy mennyire nem. =)