Milyen pszichológiai oka lehet annak, hogy a mai ember nagyon könnyedén beletörődik a dolgokba?

Én csak olyan dolgokba törődök bele, amiket egyenlőre nem tudnák megváltoztatni, de csak addig, amíg nem tudom, vagy nem elég eredményesen.

Szerintem a legtöbb embernél csak látszólagos a beletörődés.

Az hogy nem látja a fényt az alagút végén. Mondjuk az is rátehet egy lapáttal hogy az idősek 0-40 évet végigdolgoztak és semmijük sincs. Fiatalokat meg gyakorlat hiánya miatt utasítják el sorba.

Beletörődni amúgy is könnyebb, mint küzdeni a változásért.

Összetett, hosszú lesz.

Egyrészt az, hogy az emberek vágyainak jó része igazából nem is a sajátja. Ha meghatározod a vágyaikat, amiket bizonyos időközönként kielégítesz, akkor könnyebben beletörődnek a dolgokba.

Lehet mondani azt, hogy az emberek vágya belülről fakad. Igen, az ilyen alapvetők, mint a barát/barátnő igénye, társaság igénye, munka, valamint egyéb, személyiségből fakadóak, ezek valóban.

De vannak amik a küldő környezetünkből érkeznek, pl. 'körülöttem már mindenki ezt gondolja, jól van akkor én is', és később teljesen a sajátjává teszi. Nem muszáj ennek tudatosnak lennie. Előfordulhat, hogy valaki ellenáll, de idővel mégis átveszi.

Ennek a külső környezetnek, az emberek tömegeinek viselkedését/vágyait meg leginkább az ún. 'tömegkultúra' határozza meg, amiről mindenki döntse el, mit gondol.

Meg tudod vannak ezek a reklámok, vagy mik, végül is működnek...

Pl. Pistike hazajön a suliból és közli, hogy neki a legújabb 20 megapixeles, szétcsúsztatható, atomjaira szedhető majd abból újra összerakható butatelefon kell, mer' a Sanyinak is az van. A szülő meg megveszi...de hát na, ők is ugyanúgy rohannak a boltba megvenni, mert a kollégának is van és az meg milyen már.... Szóval ez elmondható minden divattermékről, legyen technikai kütyü, ruházat, akármi.

Érdemes magunkba nézni néha és elgondolkodni, hogy ez valóban kell nekem? Tényleg erre vágyom? Sokszor előfordulhat, hogy igazából nem is...

Visszatérve a kérdéshez magához, ilyen kreált vágyakkal szinten lehet tartani az embert, folyamatosan el lehet érni a kielégültség érzését. Így aztán könnyebben beletörődik az esetlegesen nem tetsző dolgokba is.

Még akár abba is, hogy valódi belső vágyát már nem tudja megvalósítani, csak elnyomja...

Aki meg nem tudja elnyomni, nem tud beletörődni, és akár olyan vad gondolata támad, hogy valami élhetőbb világot szeretne...hát azok menthetetlenek, nem lehet rajtuk segíteni :)

Másrészt vannak ezek a fentebb említett dolgok, meg agyonhajszoltság, milliónyi testi-lelki betegség, tehetetlenség érzése, de ezeket úgyis elmondják.

Azt neked kell eldönteni hogy a nehezebb utat választod vagy a könnyebbet és beletörődsz.

Ha nem is érek el semmit az életemben, azért 75 évesen szeretném azt elmondani, hogy legalább sok mindent megtettem a cél érdekében!

És ki mondta hogy 75 évesen siránkozni fogok? Senki. nem tudom honnan vetted.

Azért mert te mindent megteszel még sok tényező van ami befolyásolhat és eltéríthet a cél elérésétől. Pl baleset...

(Jelentős) kiegészítés:

Az emberek figyelme teljesen szét van már forgácsolódva, mert milliónyi apró kis részterületre van bontva minden. Így pedig igen nehéz koncentrálni rendesen akármire is...ezt a kevéskét pedig megköveteli a munka, a tanulás. Ha esetleg még maradna energiád, hogy küzdj valamiért, akkor is számtalan levezető csatorna létezik, ahol ezt minél értelmetlenebb módon használhatjuk fel... és élünk is vele. Aztán a nap végén rájön az ember (jobb esetben), hogy a fenébe, de jó lett volna valami hasznosat is csinálni, csak hát 'közbejött' valami, muszáj kicsit kikapcsolódni is...

És biztos lehetne még sok mindent írni, a kérdés hatalmas témakört ölel fel, nem lehet rá pár mondatban válaszolni.