Milyen belső pszichológiai tényező okán szereti az ember jó része a drámákat? Miért igénylik az emberek?

Észrevételem szerint az emberek örömük lelik a drámai pusztulás és erőszak illúziójától (magyarul fogalmazva drámai film nézése), mi több, "remekműnek" nevezi azt az alkotást ahol lényegében valami borzalom (akármi) történik. Csorgatja arra nyálát (persze képletesen) miképpen vernek meg valakit, ölnek meg, együttérzést fejez ki (sír) egy olyan elképzelt szituáció miatt ami megjátszott és még élvezi is, kutakodik még több ilyen film után. (Mindamellett, hogy pl az Oscar díjas filmek meg a társadalomban "alapműnek" hívott alkotások túlnyomó része dráma) Kicsit abszurdumnak hangzik nekem, hogy a mozi képernyőn pl egy feleséget ver szanaszét a férje, majd a néző felállva megtapsolja az alkotást az előadás végén...

Az én értelmezésemben (de ez szubjektív és képlékeny) ez valahol olyan, mintha az ember azért fizetne direkt hogy fájdalom érje a lelkét, sanyargassa azt, innentől fogva az ahhoz hasonló mintha azért fizetnénk le egy boxolót hogy üssön meg minket. (igaz, az fizikális fájdalom lenne) A dráma nézés nálam még felfogható egy lélek edző terápiának is, melynek célja hogy a látott borzalmak ellenére világ és énképünk szilárd és egészséges maradjon, életben maradási célunk még határozottabb, erősebb legyen. És mint minden erősítő folyamat (legyen szó akár sportról) ez is energia igénybevételt kíván (jelen esetben szellemi energiát)

Szokták mondogatni hogy "De hát a tartalom a lényeg, nem a borzalmak halmaza" és hogy "tanuljunk belőle, de akkor kérdem én, miért nem vevőek szinte abszolút az emberek az igen tartalmas és oktató jellegű, sokak szerint "száraz" dokumentum filmekért? Vagy ha már nincs benne halál, gyűlölet, konfliktus, nem is érdekes az egész? Hasonló megbecsülésre méltatlan lenne? Valahol nem fél igazság az az állítás, ha valaki nem ismeri be hogy részben a vér, borzalmak miatt néz drámát? Nem az lenne a helyes hogy a dolgok bemutatásának békés módját keressük ahelyett, hogy a nézők lesokkolása érdekében lehetőleg minél nagyobb gyűlöletet, vért, agressziót mutassunk be? (Hozzáteszem és elismerem, hogy a művészet szabad, minden művész azt alkot amit csak szeretne!)

Fontos megjegyezni, hogy a dráma gyökere egészen az ókori görögökig nyúlik vissza. Ezt én valahol úgy látom, hogy a görögöknek ez egy szimuláltan tragikus (tehát nem hal meg senki) római Colosseum volt. (Hisz a Colosseumba is azért mentek hogy vért lássanak, azt viszont elismerem, hogy egy drámai alkotás jóval több értékkel bír mint egy efféle értelmetlen viadal)

Ugyan nem drámai film, de pl a híradó célja szintén az, hogy borzalmakkal halmozza el a nézőket, a pozitív történéseket teljesen vagy nagyon elhallgatva közőlje (pl építenek egy iskolát az senkit sem érdekelne, no de ha meghal 10 ember egy sorozatgyilkos miatt, vagy egy veszett kutya halálra tépte a postást, az azonnal "szenzáció" és "tudósítani érdemleges hír"). Márpedig ezeknek a híradóknak nincs "építő jellegű tartalmuk" ellenben a drámáknak, az emberek jó része mégis élvezettel nézi! Ennek is mi lehet az oka?

Nem a drámákkal van a bajom, sem a színészekkel (hiszen minden egyes drámáért az alkotók nagyon-nagyon keményen megdolgoztak, szívük lelkük benne van), hanem azt nem értem, illetve keresem okát annak hogy az emberek jó része miért élvezi, néz drámákat? Hol gyökeredzik náluk ez a hajlam, milyen pszichés oka van?