Csak engem zavar? Merthogy én kivagyok, amikor közlik velem, azt, hogy. Bővebben lent.

Rengeteg közhelyes/elcsépelt társalgási elemet használunk nap mint nap.

Szerintem már a sima "hogy vagy?" "mizu?" - kérdések sem az őszinte érdeklődést fejezik ki, hanem beszélgetést kezdeményező mondatok, hogy legyen mivel megszólítani a másikat.

Van valaki, aki hónapok-évek óta nem lát téged. Nem ismeri a mindennapjaidat, és mélyebben téged sem hogy éppen mi a helyzet veled, mit szeretsz vagy csinálsz, esetleg nem is mernek olyan dologba belekérdezni ami ártatlannak hangzik de téged valami miatt megbánthat.

Mégis mit vársz, mit mondjanak?

Maradnak azok a közhelyek amiket mindenféle tudás nélkül is meg lehet kérdezni, hiszen ha rád néznek akkor látják hogy megváltozott a kinézeted (főleg ha tini vagy, mert fejlődsz), így erre térnek ki elsőként.

Ennyit el lehet viselni, ezek olyan illemből tett mondatok, amikkel a másik fél kifejezi a pozitív hozzáállását, nem pedig közömbös veled, vagy le se sz*rna, úgysincs jelentősége annak amit mond, de ezekkel könnyebben tud kontaktot teremteni.

Én erre vissza szoktam szólni h "- Jajj de megnőttél! - Jajj de megöregedtél!" XD Egy idő után nem mondogatják XD

Am én a "van már barátnőd?" meg "mi újság a lányokkal?" kérdést jobban utálom...

16/F

Első voltam. Igen, ebben teljesen igazad van. Most egy kicsit magamba néztem és eszembe jutott, hogy van cseten olyan ismerősöm, aki ha beköszön, akkor visszaköszönök és azt írom "Mizu?" Ergo nem tudok mit mondani neki, aztán hátha mesél valamit. Viszont ha valakit kedvelek, akkor egyből a köszönés után hosszas csevejbe kezdünk. Bár sosem kérdezzük meg egymástól, hogy hogy vagy, viszont azonnal tudunk témát indítani, ami mindkettőnket érdekel, mindig van mit mondanunk egymásnak. Ez alapján még mindig azt tudom írni neked, hogy akik ilyen kérdéseket tesznek fel, nem tudnak mit mondani, nincs közös témátok. Lehetne ezt még bővebben fejtegetni és pszichológiailag analizálni, hogy miért viselkedik így az ember:

Az életben gyakran vannak kínos találkozások, illetve gyakran kell együtt lennünk olyan emberekkel, akik nem passzolnak hozzánk, és hát valamit mégiscsak szólni kell hozzá ha már ott van. Ez iskolában és munkahelyen a leggyakoribb. Nem feltétlenül arról van szó, hogy nem kedvel az aki pótlék gyanánt fölösleges megjegyzéseket tesz, az is lehet, hogy csak nem ismer és meg akar ismerni. Ilyen is van. Próbáld ki azt ,hogy felváltod a témát valami érdekesebbre, életszerűbbre. Ha nem megy, akkor kell hátat fordítani.