Van így valami értelme az életemnek?

16/F vagyok, nem pont olyan mint a többi kamasz. Nem dohányzok, sose bulizok, és nem is kedvelem azokat akik nagyon sokat buliznak.

A hobbim nem szokványos, ilyen fényképezés, meg az időjárás figyelése, ami gondolom a legtöbb kamasz számára unalmas.

Sportolni nem szeretek, csak biciklizni maximum meg sokat sétálok, de nem vagyok kövér, kocka. Sokaknak az a véleménye rólam hogy csöndes, meg ilyesmi, de nem értem miért kell levegőnek nézni teljesen az iskolában. Értelmét se látom az életemnek, mert mindenki levegőnek néz, esélyt se adnak haverkodni, 1 haverom sincs csak interneten egyvalaki akivel közös hobbim van. De az iskolatársaim nem is köszönnek, nem vesznek figyelembe, hozzám se szólnak, azt meg elhallgatom nap mint nap hogy egymással jól elbeszélgetnek, nem pont bulikról meg alkoholról hanem normális dolgokról is, a jelenleg aktuális dolgokról is szoktak. De én hiába próbálok akárkivel is beszélni, egyszerűen nem lehetséges, rövid válaszokat adnak maximum aztán ennyi. Ha facebookon meg rájuk írok, egyből idegesítő vagyok ott nekik. Van így értelme élni hogy mindenki kiközösít? Vagy középiskola után változhatnak még a dolgok? És hogy bírjam ezt ki így, hogy minden nap ezt kell látnom hogy mindenki tök jól elvan én meg egyedül és reménytelen helyzetben? Öngyilkos nem akarok lenni csak ez lelkileg nagyon fáj, főleg az hogy engem köszönésre se méltatnak.