Van értelme az életemnek, ha mindenki semmibe vesz?

Az ilyen családi háttér elkísér még egy darabig. Feldolgozni nem lessz könnyű sajnos :(

Először is meg kellene erősítened az önérzeted, megérteni hogy te egyedi és megismételhetetlen, pótolhatatlan része vagy a világnak. És hogy pontosan annyit érsz amennyit gondolsz magadról.

Családi kisebbségben még ez nem működik, de az életben mások is pont annyira fognak tartani mint te magadat.

Ami segíthet esetleg: (vallás semmiképpen sem, az csak elveszi tőled az irányítást az életed felett cserébe hogy emberszámba vesznek)

Osho könyvek (Pl. Az élet misztériumai), Müller Péter írások és könyvek, Fankadeli zenék (nem jobbikos sz...r hanem az ördög hozott... és lélekjelenlét albumokról)

Ha sokat olvasgatsz rájösz majd hoyg működnek az emberek és hogyan kell önnálóan, magabiztosan, jó kedvűen és mosolyogva élni. Egyelőre muszály fejlődnöd (ami munka, az tény mégha olvasásból és gondolkozásból is áll) mert az idáigi elnyomott léted miatti frusztrációkat, sérüléseket el kell engedned. Így válhatsz olyanná aki képes szeretetet árasztani, mert a világ tükör, amit adsz azt kapod vissza. Majd figyeld meg a tetvéred, szüleid - az ő életük se egy nagy boldogság gondolom, sőt... Az sem baj ha elkerülsz abból a közegből, és ha van valami esély olyan társaságra ami normális, akkor oda eljárhatsz épp. Kis helyiséghez közeli nagyobb város esetleg?

"Ha valaki a fiát áldozza fel azért, hogy én élhessek, az számomra nem éppen a leuralás jele. Éppen ellenkezőleg."

Ha valaki a fiát öli meg hogy segítsen rajtad az egy szívtelen, a szeretetet hírből sem ismerő valaki. Szerencsére Isten nem ilyen - Jézus soha nem írta le ilyennek, ő teljesen mást mondott. Ezt a hülyeséget a halála után a belőle áradó fény megszűnésekor a sötétségbe kerülő papok találták ki...