Mit csináljak? Úgy érzem nem szeret az osztályom:' ( Miért érdekel ennyire mások véleménye?

Oh ez nem megy egyik napról a másikra (:

Nekem félévembe telt amíg végre barátokat leltem, és beilleszkedtem.

elmesélek egy sztorit,ez az én esetem,remélem te nem leszel ilyen helyzetben..

0.os voltam amikor a gimibe kerültem, 3 embert ismertem(2 az áltiba is oszt.társam volt,de utáltam őket és ők is engem, a 3.meg az évfolyam társam volt)

az első évben "senkim" nem volt,mindenki jól elvolt,de vhogy én mindig kimaradtam mindenből, aztán 9.be az általános sulis évfolyam társammal lettem jóba,aminek örültem mindig vele voltam, aztán 10.be elment a suliból mert meglopta a saját osztályát és köztük engem is :S, 11.be lett még egy jó "bnő féleségem" de 11. végén megbukott és elment a suliból,elég szarul éreztem magam mert mindig az ment el akivel tök jól elvoltam, 12.-be vagyis tavaly évvégén elég jóba lettem megint egy csajszival,nyáron sokat dumáltunk meg telefonáltunk egymásnak úgy éreztem fontos vagyok neki,de most év elején 13.ban mintha megváltozott volna és nem keresi a társaságomat így elég rossz, eleve a padban egyedül ülök,mert tavaly a csávó aki mellettem ült megbukott,ő mindig mellettem ült és sose voltam egyedül,elég hülye volt szegény de imádtam,legalább vki foglalkozott velem,most 13.ba megint jóba vagyok egy csajszival de egyáltalán nem bnői szinten..szóval most újra egyedül vagyok..az osztályból mindenkivel szoktam beszélgetni,de nem sokat,meg mindenkinek megvan a saját társasága és ha oda megyek feleslegesnek érzem magam,mert olyanról beszélnek amihez nem tudok hozzá szólni :(

alig várom,hogy leérettségizek és elmenjek ,mert nekem a suliba járás nap mint nap duplán szar,hisz nincsenek barátaim akikkel elhülyéskedem az időt :(

én az 5 évben mindent elkövettem,hogy beilleszkedjek vhova,de hát mindig elhagytak azok akikkel jóba voltam..így már feladtam..már csak "néhány" hónap és elhúzok ebből a szar suliból , elkezdek tanfolyamra járni remélem ott lesznek olyanok akikkel jóba leszek,elkövetek mindent,hogy így legyen!!nem akarok egyedül lenni egy közöségi helyen mint pl most a suli később munkahely..

én remélem te találsz magadnak egy jó társaságot!!!

20/L

Szia! Lehet, hogy sablonszövegnek fog hangzani, de szerintem kell egy kis szemléletmód váltás.

Először is, az hogy ki mit gondol rólad nem baj, ha foglalkoztat. Ha kibeszélnek, azt jelenti, hogy érdekled őket. Ha érdekeled őket, akkor az neked pozitív viszajelzés, hogy nem vagy olyan kis senki, amilyennek hiszed magad.

Egyébként ne várj arra, hogy mások kezdeményezzenek feléd. Akinek sok barátja van, az általában tesz is érte, hogy ez így legyen. Szóval bátran menj oda beszélgetni. Kérj tőlük szívességeket, vagy csak kérdezz tőlük bármit. Eleinte lehet távolságtartónak fognak tűnni, de ez azért van mert nem tudják, hogyan kezeljenek téged. Ugyanis egy félénk embert nagyon nehéz megismerni. Az is lehet, hogy azért nem mennek oda hozzád, mert azt hiszik, hogy te elvagy a kis világodban és nincs szükséged rájuk. Éreztesd velük, hogy ez nincs így. Ha megismernek kicsit rá fognak jönni, hogy a félénkség nem egy rossz dolog, mert nagyon sok jó tulajdonság párosul hozzá.

Először is ne izgulj! Ez a legfontosabb.

Ne azon gondolkodj, hogy még valakivel nem beszéltél, vagy mit beszéltél, én észre sem vettem, hogy egy hónapomba telt beilleszkedni, mert nem izgultam miatta.

Első nap mindenki olyan fegyelmezetten állt, és várta a tanárt, senki sem szólalt meg, pedig mind a 32-en fiúk vagyunk, de most már mind együtt hülyülünk, meg szórakozunk. Már egy hónap eltelt, és még lehet hogy van olyan oszt.társam, akihez még nem is szóltam.

És nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én magasból le***, ha kibeszélnek a hátam mögött, mert legalább rólam beszélnek, és megtudom, hogy az új osztálytársak mit gondolnak rólam, és még van időm egy kicsit megváltozni, mielőtt eléggé megismernek. Az általános óta nem változtam sokat, mondják, hogy olyan csendes vagyok, de hát minden ember más.

Meg közöttünk is vannak "gyökerek", de nem érdekel, egyszerűen csak nem szoktam vele beszélgetni.

Néha én is éreztem úgy, hogy csak én vagyok egyedül, de kerestem egy társaságot, és beszélgettünk.