Hogy tudnék megváltozni? Hogy tudnék "érzékenyebb" lenni? (Lent)

Hasonló problémáim voltak/vannak (15/L). Semmiféle szomorúnak ítélt film nem vált ki belőlem reakciót.

Nálam is elérték, hogy szégyelljem magam, ha bőgök, kis koromban sokat sírtam, de aztán teljesen leszoktam róla. A másik ok, amiért utálok sírni, hogy anyám rendkívül érzékeny lélek és olyan szánalmas, amikor minden kis hülyeségen zokog.

Aztán meghalt egy rokonom, akit nagyon szerettem, nem estem depresszióba egyáltalán, de úgy éreztem egy életre elsírtam a könnyeimet. Azóta sem sírtam szomorúságból. Ha viszont valamin nagyon felhúzom magam, vagy nem tudom elérni, amit akarok, akkor mindig bőgök, de ebbe csak a tehetetlen düh van benn.

Az érzelmeim én is nehezen mutatom ki, azt mondják tiszta pókerarc vagyok, meg nem mondják milyen kedvem van, ha rámnéznek.

Megváltozni? Néha én is elgondolkodom rajt, de végtére is inkább a jó oldalát nézem, hogy ilyen lettem és nem olyan, mint anyám. Jobb, mintha mindenen sírnék.

Filmből meg olyat kell nézni, ami megérint. Emlékszem, a Titanicot néztem unott fejjel, végig a szomorú részt vártam, de az számomra valahogy kimaradt :D Aztán nem sokkal később megnéztem egy katonás (nem is olyan szomorú) filmet és mivel hozzám közel állnak ezek a dolgok, megkönnyeztem.