Miért érzem ennyire rosszul magam lelkileg? Mi bajom van?

Amit írni fogok lehet, hogy nem fog tetszeni, de igaz. Ha annyival több van benned, mint a mekis meló, akkor könnyen meg kéne tudnod birkózni vele. Az az ember, aki képes komolyabb munkát ellátni az életben, annak nem okoz gondot az, hogy hasonló munkát végezzen. Ha szeretsz emberekkel foglalkozni, az pont itt kezdődik, nagyon jól meg lehet tanulni bánni az emberekkel, és hidd azt, hogy könnyebb emberek lesznek majd más munkahelyen, ami jobban "megfelelő" számodra, mint itt. 19 éves vagy, nem lány, nő, próbálj meg ennek megfelelően viselkedni, és nem elbőgni magad azon, hogy dolgoznod kell egy mekiben. Ez csak egy magyar betegség, hogy itt lenézik az alacsonyabb képzettségű munkát, hogy megalázónak tartják, hogy itt mindenki azt hiszi az élet kicseszett vele, de benne annyival több van. Ismertem egy lengyel fickót, otthon diplomás ember volt, családdal, de anyagilag megrokkantak, ezért a megélhetésért Írországban kereste. Annyi pénze volt, hogy kifizesse a repülőjegyet. Parkban aludt, meg kapualjban, és amikor az egyik hostel tulaja behívta és ajánlott neki egy takarítói állást, nem volt neki megalázó, nem sírt, nem görcsölt. Ez az ember most ott tart, hogy az egész családja átköltözött, gyakorlatilag a hostelt ő vezeti. Azt akarom ezzel mondani, hogy ha tényleg többre vagy hivatott, akkor képes vagy végigküzdeni az utat és emberként helytállni. Ismerek embereket, akik diplomával, szaktudással a mekinél ezerszer keményebb munkát végeztek napi 10-12 órában, és sosem hallottam őket sírni, mert tudták, hogy mit miért tesznek, mik a lehetőségeik, mire képesek és mit akarnak.

Az emberek általában vagy a múltban bolyonganak, hogy ki hol bántotta őket vagy a jövőtől félve aggódnak. Kedves kérdező! Figyelj a jelenre, arra, hogy még fiatal vagy és mi mindenért lehetsz hálás? Gondolj arra is, hogy mások is hibáznak, csak éppen nem látod. Az önállósodás kihívás, a valakire támaszkodás ellentéte és az igazi erő ami felnőtt, érett nővé varázsol tele önbizalommal. Ehhez viszont végig kell járni az utat, rontasz és tapasztalsz és újra és újra. Ez a tanulás alap definíciója. Ha rontasz ne vedd azt a személyed elleni támadásnak, kínos lehet, de nem várhatsz el magadtól olyat amit még nem tudsz. Feltételezem lány létedre nem bírsz felemelni egy 50kg-os cementes zsákot, nincs is ezzel semmi gond, így nem is várhatod el magadtól, hogy emelgesd, vagyis ne várd el magadtól, hogy profiként dolgozz jelen esetben a mekiben. A tanácsom továbbá az, hogy készülj fel lelkileg és nem fog váratlanul érinteni, hanem egy idő után bocsánatot kérve kedves mosollyal fogod nyugtázni és higgadtan kezelni a helyzetet. Bevallom ha nálam rontanál én szívesebben venném ha nem elsírnád magad hanem egy kedves mosollyal bocsánatot kérnél, elfogadnám és mosollyal nyugtáznám. :) Fel a fejjel!