Aki naplót ír: nem féltek leírni a legintimebb gondolataitokat?

Vannak dolgok, amiket nem írok le, de egyre kevesebb. Én is fokozatosan nyíltam meg a naplómnak. Nekem jól esik kiírnom magamból, néha így tudom átlátni a bajaimat, megoldani a problémáimat, néha így nyugszom meg, néha pedig csak szimplán jó érzés visszaemlékeznem valamire. Én is biztos vagyok benne, hogy valamikor, valaki el fogja olvasni, úgy, hogy én adom neki oda. Egyre többször jut eszembe, hogy ha majd lesz egy kamasz lányom, és nem olyan típus lesz, aki ezt az egészet hülyeségnek tartaná, akkor neki odaadom, legalább egy részét.

Én is egyet értek veled, nem lehet mindent megjegyezni. Persze, viszonylag apróságok, amik kimaradnak, de akkor is fontosak. Az osztálytársaim egy-egy hülyesége, az, hogy valakivel megint találkozott a tekintetem, azok olyan dolgok, amik kimennének a fejemből, de fontosak. Visszahozzák a hangulatot.

A második kérdésedre válaszolva: Nem. A családomban ilyen szempontból nagyon megbízok. Simán ott van akár kinn az asztalon/éjjeliszekrényen is, pl. ha nyaralunk. Apukám nem hiszem, hoyg elolvasná, egyszerűen minek? Bátyám, még kevésbé, nem hiszem, hogy különösebben érdekli. Anyuval meg úgy vagyok, hogy mindegy. Felőlem tudhat rólam mindent, szerintem tudja, hogy nem vagyok feltétlenül egy szent(bár csak kipróbálás volt, és szerintem le se írtam), tudja, hogy néha dühös vagyok rá. Tudja, hogy bennem is lejátszódik az, ami minden más kamasz lelkében. Attól pedig, hogy a mamám elolvassa, amikor takarításnál előkerül(mármint a párnám alól), attól még kevésbé sem félek. Ha takarít, akkor takarít, nincs ideje szemüveget tenni és elolvasni. Egyébként pedig ő még tapasztaltabb, még többet látott, biztos nem lepődne meg semmin.

Ha barátnőim jönnek át, berakom a zárható fiókomba, a kulcsot pedig kicsit eltüntetem, hoyg ne essen kézre. A legjobb barátnőm enyhén(magyarul borzasztóan) kíváncsi természetű. És azért szerintem ő nem mindent tudna úgy lereagálni, mint egy felnőtt. Meg ő jobban ismeri a "szereplőket". Eddig egyetlen-egy ember volt, akinek megmutattam, de ő meg nem értett belőle kb. semmit, mert nem magyar. Amikor pedig rákérdezett valamire elmondtam, mert ő nem ismeri annyira a környezetemet, és abban, hogy egy 15 éves ismerősödnek tetszik valaki, semmi nincs. Szinte nem is érdekes. De ha ismered azt aki tetszik neki, úgy már más. Bele tudsz kavarni, véletlenül, vagy direkt elmondani, ilyenek.

15/L

Nem. Tartsd olyan helyen a naplót ahol más nem férhet hozzá. Én 1 éve írok naplót 23 évesen, és sok dolgot megkönnyített. Visszaolvasva látom hogy sokat sikerült változnom nekem pozitív irányba. Sok dolog van amit segített tisztázni, mert mialatt megfogalmaztam és leírtam 15x átgondoltam.

Bárki véleménye engem nem érdekel, ha egy csöves olvasná el azt magasról lesz@rnám, ha viszont közeli bart vagy ismerős az viszont zavarna!