Miért vagyok ilyen? Mindenkiben csak a hibát látom.
Kevés ismerősöm van, igazi barátom nincs is. Párkapcsolatom van, de sokat veszekszünk. Úgy érzem, hogy velem van a baj, bárkit megismerek rögtön megtalálom a hibát a viselkedésében. Általános és középiskolában sokat piszkáltak mert csendes, visszahúzódó gyerek voltam, sokszor még a tanárok is rám szálltak emiatt, arra gondoltam, hogy ez lehet az oka. Már tavaly óta egyetemre járok, először úgy tűnt, hogy végre találtam barátokat, de pár hét után kiderült, hogy lógosok, órákra nem igen járnak be, szinte csak kihasználnak azért, hogy odaadjam nekik az órai anyagot. Bejárós vagyok, de mivel 1 órára lakom az egyetemtől bulizni nem igen tudok menni a többiekkel, mert nem tudnék már hazajönni csak reggel a legelső vonattal. A legtöbben szakgrill, bulik és hasonlók közben barátkoztak össze, de nekem erre nem volt sajnos lehetőségem. Kollégiumba nem akarok menni, mert többen lennénk egy szobában és úgy érzem, hogy nekem kell egy kis magántér ahol csak én vagyok. Albérletre nincs pénzem.
Az egyetemen is egyedül érzem magam. Szaktársaimmal elbeszélgetek néha, de együtt nem megyek velük sehova. Amint megismerek valakit találok benne valamilyen hibát, de úgy vettem észre, hogy valamiért velem se szívesen barátkoznak, talán azért, mert nem vagyok annyira közvetlen mint mások. A barátommal azért veszekszek sokszor, mert ő túlságosan közvetlen mindenkivel, sok barátja, ismerőse van, még azokkal is elvan akik beszólogatnak neki. Én nem tudnám elképzelni, hogy még egyszer egy légtérben legyek olyannal aki cseszeget. Talán féltékeny is vagyok rá, hogy ő így tud viselkedni az emberekkel, sokan szeretik nekem pedig még ismerősökből is kevés van. Szeretnék én is sok barátot és ismerőst, mindig is erre vágytam, azt hittem az egyetem majd megváltoztatja az életemet de sajnos nem így lett. Hogyan szerezhetnék barátokat és hogyan küzdjem le a gátlásaimat, hogy közvetlenebb lehessek az emberekkel?
A legfontosabb dolog hogy ezt felismerted magadban hogy ez a te hibád.
A megoldás nem olyan bonyolult:)
Egyszerüen csak fogd fel,hogy minden ember más és más.Tolerálni kell mások hülyeségeit,hibáit.Egyszerüen ők ilyenek és kész.
Légy lazább és ne velük törődj hanem próbálj meg javítani a te gondolkodásodon.Legyél pozitív mosolyogj sokat ha valami nem tetszik akkor azt tartsd magadban nevess egyet rajta és ennyi.És azt tanácsolom ezen mihamarabb változass mert így tényleg nem lesznek barátaid és a kapcsolatod rovására is mehet.A pasik sem szeretik ezeket a csajokat akik mindíg negatívak.
Arról nem beszélve ha majd melózol ott már nincs az hogy szimpi nem szimpi alázatosnak kell lenni.Hajrá!
válasza:Persze, hogy nem szeretnek, ki a fenének kell egy olyan "barát", aki csak a rosszat látja? Hibakeresésre és cseszegetésre ott az embernek az anyja/apja...
Senki nem tökéletes. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadod a másikat olyannak, amilyen, ha jó, jónak, ha rossz, rossznak, a hibáival együtt.
Az a baj, hogy te nem szereted az embereket. Miért szeretnének ők téged?
De szerintem magadat sem szereted. Azzal kellene talán kezdeni...
válasza: válasza: válasza:Alapvetően a személyiségedbe van kódolva, hogy észreveszed mások hibáit, erre leginkább a skorpió és szűz jegyűek/aszcendensűek/mentalitásúak hajlamosak. De ez nem baj, ez előny mert átláthatsz a sumák dolgokon megvédve önmagad és másokat is. Hátránya akkor van ha nem szeretettel, azaz elfogadással fordulsz mások felé. Gondolj arra, hogy neked is vannak hibáid, így mint egy körforgás ők miért kellene, hogy elfogadjanak, szeressenek, tiszteljenek? Ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak, bánj velük úgy Te magad is. Az is igaz, hogy akiben belső békétlenség van az a külvilágot okolja általában és ha még kritikus hajlam is, na akkor meg főleg. Hogy értsd, nekem erős kritikai érzetem van, asztrológia szerint is, így megértve, elfogadva önmagamat szeretettel tudok lenni mások felé.
Az emberekkel általában nem az a gond, hogy kritikusok, hanem az, hogy nem önmaguk hanem mások felé. Az út, a megoldás benned van, fedezd fel önmagad, hogy megláthasd mások szépségeit. :)
Lehet, hogy alapvetően ilyen a habitusod, de az is elképzelhető, hogy ért egy nagyobb megrázkódtatás, amit magadba fojtottál, ahelyett, hogy kibeszélted volna magadból.
Szerintem keress valakit, aki nem él vissza a bizalmaddal, és tárd fel a problémát az illetőnek. Pl. egy jó pszichológus csodákat tud tenni, könnyítene a lelkeden. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!