Miért félek egy kapcsolattól? Miért mindenkiben csak a hibát látom?

De irigyellek...de komolyan...!

Én meg azt kívánok,bárcsak csak a hibákat látnám az emberekben...

Én meg világ életemben komoly kapcsolatot akartam...

Most lett vége a 4 éves kapcsolatomnak...

Remélem, sose leszek szerelmes...

Egyébként szerintem nem tudsz vele mit kezdeni...majd magától elmúlik...!

De amúgy fura...mert én meg éppen a hibákat nem tudom/akarom meglátni a másikban...

Majd idővel kialakul...majd ha szerelmes lesz;)

19L

Nagyon fiatalok vagytok még! Nem baj, ha most még ilyenek vagytok. Én is ilyen voltam. Főleg, amit az egyik válaszoló írt, hogy amikor komolyra akart fordulni egy kapcsolat, elkezdtem hülyén viselkedni.

Lányok, ezt lehet húzni egy ideig. De eljön az idő, amikor meg kell próbálni megváltozni. Én nem tettem és nagyon bánom. Volt egy fiú, akivel az életem le tudtam volna élni és akkor, ott fontosabb volt szekálni Őt, hibákat keresni benne, jól megmagyarázni magamnak, hogy mennyi hibája van és miért nem jó az úgy, ahogy van. Aztán az lett a vége, hogy dobott, de úgy, hogy többé nem is kommunikált velem és ha őszinte akarok lenni, teljesen megértem, hiszen egy fiú nem azért jár egy lánnyal, hogy a hülyeségeket hallgassa, meg a fura viselkedést, kötekedést, sorozatos szakításokat tolerálja, hanem azért, mert szeretni akar valakit és szeretet akar kapni, szabad időt kellemesen eltölteni. Akivel ezeket nem lehet, az egyedül fog maradni, úgy ahogy én is. Azután, hogy azt a fiút elvesztettem, alig tudtam össze szedni magam. Amikor végre sikerült, akkor teherbe is estem és jól egyedül hagytak a babával... Mai napig is egyedül nevelem és nem vagyok már olyan fiatal, mint Ti. 35 múltam és most azon gondolkodom, hogy amikor még tehettem, miért nem becsültem meg senkit, miért a hibáit kerestem, ahelyett, hogy örültem volna annak, ami jó volt Benne.