Tizen és huszonévesek! Öngyilkosság?! Vélemény?!

Hát az a probléma, hogy nálam ez a helyzet, amit leírtál (több éve), csak megspékelve azzal, hogy egészségem is romlott az élet ezen pofonjai miatt. A barátaimat nem vesztettem el teljesen, de a kapcsolati háló jelentős része széthullott. A párkapcsolatnál pedig nem volt könyörgés, sajnos elég durván váltunk el (azóta lett új barátja). Mindez 4 éve történt.

Párszor voltam már úgy, hogy tényleg véget vetek az életemnek, de nem tettem meg végül, mivel előjött a "hátha mégis jobb lesz". Arról nem is beszélve, hogy a hangulatom is gyakran változik.

Ami vigasztal, hogy volt már hasonló eset, bár ennyire nem durva, ill. az, hogy ami maradt a baráti kapcsolatokból, azt igyekszek megtartani, emelett a suli és munka halad valahogy (részben ezek voltak az okai a szomorú eseteknek).

Mindenféle elméleteket agyaltam ki az idő ciklukusságára vonatkozóan, amik részben be is válnak, de az apróságokra nem számítottam. Meghát ugye az egészségemen is igyekszek javítani. Mindezt abban a reményben, hogy újra fel lehet mindent építeni - mondván, hogy korábban is sikerült. Csak a sok megoldatlan probléma miatt viszont ezek lassan haladnak, az idő pedig repül.

Na mindegy, én reménykedek.

Az ember akaratereje szerintem döntő mértékben meghatározza értékét. Van olyan aki a legkisebb kellemetlenség miatt is teljes kétségbeesés határára kerül,de vannak olyanok is akik hihetetlenül tudnak küzdeni.

Az eredményekért küzdeni kell, csak úgy hátradőlve a fotelban nem jönnek maguktól legyen az sport, tanulás, munka,...

Pl. annak idején a szibériai kényszermunkára küldött hadifoglyok jelentős része már az első napokban ráébredt arra, hogy nem lesz képes évekig a zord körülmények közt napi 12 óra kemény fizikai munkára, feladták a küzdelmet és el is pusztultak, az erősek elhatározták úgy küzdenek, közülük sokan túlélték.

én nem vagyok ilyen helyzetben, nekem kamasz koromban voltak ilyen futó gondolataim, akit persze sose gondoltam igazán komolyan, csak nem láttam értelmét az egész szenvedésnek...

azóta sokat változtam én is

ha a külvilágban nem találod a kapaszkodót, akkor magadban kell keresni...fejleszteni kell saját magadat, és akkor fogsz találni megbízható barátokat, és megfelelő partnert

mert ezek ahogy mondod, nagyon fontosak, és ezeket meg tudod választani, nem úgy a családod, amibe beleszülettél

vedd úgy, h ez egy állomás az életedben annak érdekében, h megerősödj a jövőben