Mit gondolsz, a körülötted levő emberek reális képet alkotnak rólad, vagy félreismernek?

Eddig álarc mögé bújtam, kihasználtak megaláztak.

Most magamat adom, és legyőzőm őket. :)

Szeptembertől januárig félreismertek, mert másnak adtam ki magam és januártól kezdve ugyan úgy félre ismertek, pedig magamat mutattam. Mindenkit oltogattam aki 1 kicsit is csúnyán nézett rám, ebből teljesen másnak ismertek meg, mint aki vagyok.. Ez csak 1 védekező mechanizmus volt...

Aztán amikor feloldódtam és csak magamat mutattam teljesen félre ismertek.. Vissza vonhatatlanul.. Elég szar érzés.. Ezért nincsenek barátaim.. De hát ez van, talán egyszer jobb lesz! :)

Régebben álarc mogé bújtam, de ezt talán csak azok tudták, akik egész életemben velem éltek (szuleim, nagyszuleim...)

Sajnos nagyon érzékeny a lelkem, így keményebbnek akartam látszani, azt akartam mutatni, hogy senki nem tud megsérteni, nincsenek bennem érzelmek.

Mára már rájottem, hogy felesleges álarcot hordani, hiszen álarccal sosem lehetek olyan boldog, mint szabadon. Most már nyugodtan felvállalom azt, hogy érzékeny vagyok, felvállalom az érzéseim és a véleményem. És most ha valaki azt hinné, hogy az emberek reális képet alkotnak rólam, az nagyot téved! Az emberek korántsem azt látják, aki vagyok, hanem azt látják, hogy milyen nem vagyok. Nem vagyok átlagos, kulonc vagyok, más vagyok, mint a tobbi ember, de ezt sosem fognak megérteni senki! Bár remény még van...

Egy szóval az embereknek fogalmuk sincs róla, hogy ki vagyok, néha még én sem tudom.