Fiuk! Mi lenne a véleményetek rólam? (persze kép nélkül nehéz)

Stréber jelentése: Mindenáron érvényesülni akaró, törtető

Lehet valaki úgy is jó tanuló, hogy nem stréber. Pl. én általános és középiskolában mindig ötös voltam matekból, fizikából, versenyekre is jártam, komoly sikerekkel. De senki nem hívott strébernek. Viszonylag ritkán jelentkeztem. Minek? Hiszen a tanár úgyis tudja, hogy tudom az anyagot. Ha más is tudja a helyes választ, akkor hagyom érvényesülni. Max. akkor jelentkeztem, mikor másnak nagyon nem akarózott, hogy kihúzzam az osztályt a csávából. Mondjuk más tantárgyakból átlagos voltam, tehát nem voltam általában a legjobb tanuló az osztályban.

Pont ezért a többiek elismerték a tudásomat, hiszen látták, hogy ez nálam úgy automatikus, hogy értek bizonyos tantárgyakhoz. Középiskolában pl. szabályosan vissza is éltem ezzel. Pl. fizikaórán elég volt fél füllel figyelnem, így szépen elfoglaltam magam mással. Pl. megírtam a következő órára a házit. A tanár nem volt túl erős kezű, így egy ideig háborgott, de mivel mindig tudtam hol tartunk, sőt akadt még egy megjegyzésem, gondolatom is a témában, ezért eltűrte, hogy látszólag félig vagyok az órán, mert így is jobban ott voltam, mint akik figyeltek.

Persze nem mondom azt, hogy ez követendő út, csak arra akartam rávilágítani, hogy a tudás, az érdemjegyeid nem függnek össze azzal, hogy strébernek tartanak-e, vagy sem.

Ha majd kiesel a padból, úgy jelentkezel, ha minden kérdésnél jelentkezel, amire tudod a választ, ha szándékoltan és – részben vagy teljesen – a saját érdekeid miatt keresed a tanárok kegyeit, akkor bizony stréber vagy. Ez sem olyan nagy gond ám, csak nem árt, ha tisztában vagy vele.

* * * * *

Általában mindent elítélnek a fiatalok (is), amit nem értenek. Ha láttatni tudod a saját véleményedet, döntésedet és annak okait, akkor könnyebben elfogadják.

Pl. ha balhéról van szó, amiben te nem vagy benne, és ezért valaki gyávának nevez, annak el kell magyarázni, hogy miért nem vagy az. Az nem gyávaság, ha az ember nem „mer”, pontosabban nem akar csukott szemmel átrohanni az autópályán. Mint ahogy aki megteszi az nem bátor, hanem szimplán csak ostoba. Az ember akkor vállal rizikót, ha elég nagy esélyét látja annak, hogy a rizikó ellenére nyertesen jön ki az ügyből. Ha megmondod, hogy miért tartod hülyeségnek a dolgot, meg tudod mutatni, hogy mit kockáztatnál és mit nyernél, és hogy miért nem látod a megfelelő arányt a kettő között, akkor könnyebben el fogják fogadni a döntésedet, sőt akár meg is változtathatják a sajátjukat.

Ha valaki strébernek nevez, arra meg vissza lehet kérdezni, hogy ugyan már, szerinte mit jelent az a szó, hogy stréber, miért gondolja, hogy te az vagy és miért tartja ezt károsnak. Ha valaki meg nem kommunikációképes annyira, hogy megválaszolja ezeket a kérdéseket, azokkal meg felesleges foglalkozni.

Miért is keresnéd azoknak a fiúknak a társaságát, akik téged nem tartanak a barátságukra érdemesnek, és akik a te véleményed szerint is balhésak, vagy negatív véleménnyel vagy róluk?

Persze ott van, hogy duci is vagy. Ez is hozzájárul a megítéléshez, bár tapasztalatból tudom, hogy nem perdöntő a kérdésben.

De leginkább a saját stílusod számít, apró kicsi gesztusok, amelyek egy kérdésfeltevésből nem fognak átjönni. Gondolok itt a hanglejtésre, hogy mire hogyan, milyen stílusban reagálsz. A fent leírtaktól függetlenül lehetsz arrogáns is, meg bájos is. Ezt nem lehet eldönteni ugye ennyiből.