Ha az ember rossz képességű, akkor már nem is ér annyit?

Még a nyári szünet előtt elmentem egy pályaorientációs tanácsadásra, ahol mindenféle tesztet ki kellett tölteni. Nos, az eredményeim nem lettek nagyon fényesek: a legtöbb pocsék lett. Átlagos képességűnek írtak le és annak is az alacsonyabb régiójába kerültem. Ezen azért igazán megdöbbentem, mivel az iskolai eredményeim nem ezt sugallták számomra (kivéve a nyelvek, azért nagyon sokat kellett dolgoznom). Teljesen a padlóra küldött, hogy gyakorlatilag azt, hogy amit eddig elértem kemény munkával semmit sem ér. A fickó, aki a teszteket íratta elásott a kutya segge alá, nem mondta ki nyíltan, de a szavai azért azt tükrözték: nem LEHET belőlem semmi. Most már szerencsére a depresszió közeli állapotba kerültem és rettenetesen gyűlölöm magamat, hogy a génjeim semmit sem érnek. Bár az is gáz, hogy nem vagyok tehetséges semmiben. De nem akarok egy unalmas, középszerű életet leélni. Viszont ha a képességeim nem felelnek meg, akkor már csak egy szép takarítónői (elnézést azoktól, akik ebben a szakmában tevékenykednek, mert tényleg sokat dolgoznak) állásra számíthatok? Vagy ha továbbra is keményen küzdök, akkor még lehet esélyem egy olyan életre, amit elképzelek magamnak?