Lehet ez a másság kiváltó oka?

Egyszer olvastam ezt a mondatot valahol:

"...A kisfiúk kisfiúkkal játszanak, barátkoznak sokáig, a kislányok kislányokkal pusmognak, s egyszer csak jön az idő - nyilván a fajfenntartás érdekében- , mikor férfi a nőbe kapaszkodik és viszont."

Ez csak egy mondat volt egy szövegből, de elindított bennem egy gondolat menetet. Igazából ebből a lényeg az lenne, hogy kiskorunkban nagy általánosságban a fiúk fiúkkal játszanak, a lányok pedig lányokkal. De egyszer eljön az az idő amikor már az ember elkezd az ellenkező nem felé érdeklődni.

Meg kiskorunkban a lányok általában babával játszanak mintha ezzel tanulnák az anyai szerepet.

De akkor mi van velem? Én kislány koromba sosem szerettem a babákat. Vagy plüssökkel játszottam vagy kisautóval és legóval. Óvodában is mindig egy fiúval rúgtuk egymásnak a labdát, aztán alsóban is egy fiúval barátkoztam, akivel kisautóztunk mindig.. Aztán láss csodát most középiskolában is egy fiú szinte a legjobb barátom. Persze most már lett lánybarátom is de mégis egy fiúval értem meg magam leginkább.

Soha semmi lányos játékot nem csináltam életemben. Mindig a fiús dolgokkal voltam elfoglalva és szinte megszoktam a fiú társaságot, bár mindig csak egy valakivel barátkoztam igazán egyszerre. Igaz fiúsan nem viselkedtem. De lányosan sem.. Alsóban akivel barátkoztam furcsa mód kicsit "lányos" fiú volt. Nem durván csak mégsem volt az a tipikus srác. Amikor játékból szerepjátszottunk mindig ő vállalta az egyik női karaktert. Én pedig mellette pont emiatt kevésbé éreztem magam lánynak. Ez sokáig így volt. Mintha a "szerep" felcserélődött volna..

És most hogy ezek eszembe jutottak és végiggondoltam, nem fordulhat az elő hogy esetleg emiatt a lányok felé kezdjek fordulni, érdeklődni, mert eddig a fiú társaság volt a megszokott?

17/L