Miért depressziós, szomorú, életunt minden fiatal manapság?

A világ fájdalmasan reménytelen, nincs jövőnk, semmilyen értelemben.

Én nem vagyok depis/szomorú/életunt, mert rájöttem, minek? Lehet, hogy holnap meghalok, akkor addig is élvezzem, ami jó ebben az életben. Napról napra kell élni, mindenféle súlyos érzelem nélkül. Inni, cigizni, tömegzenét hallgatni, ribanckodni, szóval magasról tenni mindenre és átszórakozni az egész reménytelen, semmibe tartó életet. Most aztán biztos jönnek a lepontozások, de én így gondolom. Minden szál cigi, minden korty alkohol, minden falat kaja, minden buli, minden csók lehet az utolsó. És ez tesz minket érzelmiloeg tök üressé.

Az emosok, meg társaik ez ellen próbálnak meg tüntetni, próbálják visszahozni a világba az érzelmeket. Pedig azoknak itt már kevés az életterük. Meg a többieknek megtetszik a hajuk/ruhájuk/zenéjük és ezért ők is felveszik ezt a stílust.

Ha egyszer majd megtalálom a nagy szerelmet, akkor lehet másképp fogok gondolkodni, de addig is... szerintem gyújtsunk rá! :D

16/L

Nekem mai viszonylatban király életem van. És sokan ezért is nézik le, hogy szomorkodom, búval bélelt fejjel mászkálok, komoly vagyok. Igen, tök jó, hogy nem kell kínaiban vásárolnunk, takarítani is csak büntetésből kell nekem, havonta mehetek kozmetikushoz, fodrászhoz. De! Azt nem tudják, hogy anyukám heti 6 napot dolgozik 8 órában, amire még rá kell számolnunk az irodán kívüli elintéznivalóit, tehát csak vacsoránál futunk össze. Apukám nem is jár minden nap haza, mert messze dolgozik, és van, hogy csak 10 körül végez, és ha hazajönne 5óra alvás után mehetne is vissza.

Szóval sokat vagyok egyedül. Így, kamaszként szinte magamat nevelem, nincsenek konkrét szabályok felállítva, akkor megyek haza, amikor akarok, de így is legkésőbb 10-re otthon vagyok, nem is ellenőrzik merre járkálok. Igazi barátom kettő van.

Nem merek visszaszólni, sokat szólogatnak be.

Tehát tényleg király a világ és a kamaszkor az életünk virágzása.

14L

Vannak akiknek megvan rá az okuk mert olyan a családja meg olyan problémaik vannak. Másoknak meg átmeneti, vagy csak divatból. De olyat is láttam már hogy azért volt olyan valaki mert apuci nem 64gigás iphone-t vett neki hanem 32-t -.-.

Ezek szerint én egy különc vagyok? Szerintem a büdös életbe nem voltam még szomorú. Sírni max röhögéstől sírtam, vagdosni meg max papírt poénból kiskoromban :D.

Az "alkohlisták" és a "vagdosók" (tapasztalataim szerint) két külön csoport. Meg ugye a vagdosókból is el lehet különíteni azt, aki divatból, lázadásból csinálja, és azokat, akinek tényleg komoly oka van rá.

Engem inkább lehet az "alkoholisták" csoportjához sorolni, tehát erről az oldalról tudok nyilatkozni. Az "alkoholisták" reményt nem látnak rá, hogy ez a vlág még valaha is változni fog, nincs semmiféle jövő tervük, nem akarnak állandó párkapcsolatot, gyereket, mert csak azt látják, hogy a felnőttek is mennyit szenvednek miatta. Mást sem hallani, csak hogy: Jaj úgy buliznék egyet, de hova tegyem a gyereket? Vagy: Elváltam a 2. férjemtől is. Ezenkívül kihajtják belőlük a lelket a munkahelyükön, számlákat füzetnek, kevés a pénz, nincs szabadidő. Emellett szerintem természetes, hogy a fiatalok irtzóznak a felnőtté válástól. Látják, hogy ők mindig csak panaszkodnak, rosszul érzik magukat a bőrükben. Hát ha ők rosszul érzik magukat, akkor mi még fiatalok vagyunk, bulizzunk, érezzük jól magunkat, igyunk, éljünk a mostnak, lehetőleg minél több szórakozással minél kevesebb érzelemmel, mert aki érez, az pofára esik, láttuk a szüleink válásából (pl).

Mindenki önálló életet akar élni, magáért él, nem másért, önfenntartó ösztön lép előnybe, senki nem gondolkodik rajta, hogy a következő generációval mi lesz, mert a gazdasági/politikai stb. helyzet enyhén szólva bizonytalan. Az önfenntartási ösztön miatt sem érez valaki késztetést arra, hogy a világot mentse meg, amikor magát kell.

A "vagdosók" egy része ez ellen a kiüresedett, érzelmek nélküli világ ellen próbál tüntetni, megmutatni, hogy nekik igenis vannak érzelmeik és mernek szenvedni. Nekik vannak terveik, vannak világmegváltó gondolataik is.

Csak egy a baj: a bármilyen teljesítményre képes fiatalok az "alkoholisták" csoportjába vannak.

Még fűzném tovább a gondolatsort, de nem hiszem hogy annyira érdekelne itt másokat :D

Ez persze csak az én véleményem.