Miért barátkozom ennyire nehezen?
A problémám az, hogy ha új társaságba kerülök, akkor nem tudok feloldódni hanem szorongok, emiatt beszélgetést is ritkán kezdeményezek. Ha viszont sikerül valakivel beszélni egy két szót és látom rajta, hogy valamiben nem ért velem egyet, akkor zavarba jövök és néha bunkón válaszolok. Ez nem direkt van, mindig csak későn veszem észre. Az még a baj, hogy nagyon negatív vagyok mindennel kapcsolatban, mindenben és mindenkiben csak a rosszat látom. Összesen két barátom van, de velük is ritkán találkozom, mert másik városban tanulnak. Egyetemen két év alatt további 1-2 barátra, de inkább haverra tettem szert, ami azért elég kevés. Ők velük sem sűrűn találkozom, mert nekik is megvan a maguk dolga. Mit tegyek? Olyan jó lenne pozitívabbnak lenni és egy olyan barátot találni, aki tényleg szívesen van velem és eljönne velem pizzázni, sétálni, akármi. :-( Azzal is megelégednék, ha megtanulnám az emberekben a pozitívat látni. :-( Egyébként külsőleg egy teljesen normális, átlagosan szép lánynak látszom, tehát leginkább a bunkóságommal van a baj. Hogyan változzak meg?
21/L
válasza: válasza: válasza:Tudom milyen érzés, ha új társaságban szorong az ember.. eleinte én is feszengek és félek, hogy nem úgy fognak megismerni, amilyen igazából vagyok.. ilyen történt már velem, hogy "elkönyveltek", de könnyebben túlteszi magát ezen az ember, ha van olyan társaság, ahol elfogadtak és olyannak ismernek, amilyen vagyok.
Most mester képzésen vagyok és valahogy úgy érzem kinőttem a nagy bulizásból, úgyhogy nem tartozom a "legmenőbb" csajok közé, mert én nem lógok velük.
Így sokszor egyedül is éreztem magam, de sokat segített, hogy elkezdtem az érdeklődésemnek megfelelő csoportokat keresgélni... Én Bp-en tanulok, úgyhogy itt van választék.. Az én esetemben ez a keresztény közösség lett, ahol fel tudtam oldódni, meg egy énekkar.
Azt tudnám neked is tanácsolni, hogy járj olyan klubokba, olyan közösségekbe, amik megfelelnek az érdeklődésednek.. meglepő, hogy ott mennyi hozzád hasonló emberbe lehet botlani.. persze nehéz elmenni egyedül, de az a tapasztalatom, hogy sokkal több a nyitott, segítőkész ember, mint gondolnád és csak elindulni nehéz, amikor már ott vagy, tök jó érzés...
A negatív gondolkodás pedig - az a jó hírem :) - befolyásolható... az én eszközöm a mosolygás... akkor is rámosolygok egy ismerősömre, ha épp pocsékul érzem magam, mert ő nem tudhatja, hogy nekem épp mi bajom van, én meg nem szeretném, ha azt hinné, hogy rá haragszom vagy ilyesmi.. az emberek pedig automatikusan visszamosolyognak, ettől nekem is jobb lesz a kedvem...:)
Ha pedig a pozitívat szeretnéd felfedezni az emberekben, akkor keresni kell bennük... ehhez pedig őszinte érdeklődésre van szükség, mikor hallgatod őket...
A másik, hogy sokáig azt hittem, hogy nem érdeklek senkit, mert nem keresnek.. de be kellett látnom, hogy más éppen annyira várja és örül a megkeresésemnek, mint amennyire én.. úgyhogy ha egyedül érzem magam, akkor írok valakinek, hogy épp eszembe jutott és milyen rég láttam, milyen jó lenne megint találkozni stb... aztán találkozunk. Legközelebb meg ő ír, hogy mi újság :)
A bunkó visszaválaszolás meg úgy küszöbölhető ki, ha igyekszel először átgondolni a válaszaidat.. kell hozzá önfegyelem, de megéri a befektetett energiát.
Ha valaki nem ért velem egyet, én meg akarom tudni, hogy miért nem.. és még az is lehet, hogy meggyőz.. csak mindig biztosítani kell a másikat, hogy tiszteletben tartod a véleményét...
Egyébként ajánlom Dale Carnegie: Sikerkalauz c. köteteit ;)
Remélem tudtam némi ötletet adni...
Fel a fejjel!
24/L
válasza: válasza: válasza:
válasza:Skizotip személyiségzavar, nézz utána.
Az élet nagy problémái...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!