Hogyan építsek ki valódi kapcsolatokat?

Kezdem nagyon elviselhetetlennek érezni a magányt. Nem tudok rendesen kommunikálni az emberekkel, de talán ez nem is számít, mert a többség egyszerűen átnéz rajtam. Belépek valahová és garantáltan átnéznek rajtam. Ha egy beszélgetésbe hárman szereplünk, akkor én hirtelen elfelejtődök és kizáródok a beszélgetésből. Nem kellek senkinek és sosem éreztem még, hogy valaki igazán is szeretne. Azok akik szívesen töltik velem az időt, azok is hasonlítanak rám, de néha nekem ez nagyon nehéz, hogy örökké otthon ülünk és várjuk, hogy meghaljunk. Élni szeretnék egy kicsit végre, de annyira szomorú vagyok, hogy minden próbálkozásomat az emberek elutasítják. Az tény, hogy minden nappal egyre jobban utálom magamat. Anyám folyton ordít velem, hogy azért nincs senkim, mert szörnyű a személyiségem és már nem is akar segíteni, pedig én ezen a világon csak benne bízhattam meg eddig.

Valaki tud tanácsot adni, mit tegyek, egyre elviselhetetlenebb ez az egész, én már tényleg nem tudom meddig bírom még ezt ki ;(