Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Hogyan ismerhetném meg önmagam...

Hogyan ismerhetném meg önmagam, a valódi vágyaim és a valódi kilátásaimat?

Figyelt kérdés

Elöljáróban megnéztem egy filmet ,amit ajánlok mindenkinek aki egy kellemes gondolkodós filmet akar nézni.Címe:Élet vagy valami hasonló.

A film témája boncolgatja az önmegvalósítást a carpe diemet ,a valódi önmagunk harmóniánk megtalálását és még sok minden mást, egy érdekes helyzetbe ágyazva.


A film kapcsán +amúgy sem hagy nyugodni egy gondolat.

A lány is akit A. Jolie formál meg kisgyerekként csúnya szemüveges jelentéktelen volt ,és felnőtte válása során mindinkább törekszik elérni hogy amolyan 180 fokot változzon az élete. Csakhogy . Amikor ez megtörténik szembesül azzal hogy lehet nem is ez az igazi önmaga .A filmet nem akarom elmondani ,nézzétek meg vagy olvassatok jobban utána,érdemes.


A kérdésem, hogy nevelkedünk valahogy, vagyunk valamilyenek ,és rájövünk hogy nem vagyunk boldogok csak néha nagyon ritkán van egy két pillanat. Ilyenkor elképzeljük magunkat egy másik élethelyzetbe mert vannak álmaink ,hogy majd elismertek leszünk ,végre sikerül a fogyókúra ,elmúlik a narancsbőr ,megkapjuk a várva várt állást stb.

DE mindez olyan szintű változás hogy a folyamatban is boldogtalanok vagyunk, szenvedünk és az egész értelme megkérdőjeleződik. MErt talán mégse az az igazi önmagunk ,és emiatt el sem érhetjük. Vagy csak kiderül hogy illúzió az egész ..


Értitek ? Én borzasztóan szenvedek ettől,mert nem tudok változtatni igazán az életemen ,parányit néha mozdul valami előre,de már néha olyan értelmetlen .Most van egy átlagos szürke életem, és úgy érzem megalkuszom. Nyugodtnak mondható csak a vágyaimmal meg persze az alap problémákkal tűzdelt ,de amúgy nem panaszkodhatom .Mégis él bennem a remény h olyan legyek aki itt tud hagyni mindet az álmaiért, és nem gyötri a honvágy ,vagy tud szakítani és nincs az az érzése hogy sose találja meg a bizalmat és a szerelmet egyszerre .Mert most van bizalom ,meg szeretet. DE tűz szerelem az nincs. Pedig volt megéltem azt is és hiányzik. És ez a kérdése az egész életre vonatkozik nem csak a párkapcsolatra .


Nem tudom mit tegyek ,csak úgy érzem felőröl a vágy, a belső késztetés, a kilátástalanság ..viszont a céltalanság gondolata is kikészít.


Hogyan ismerhetem meg a képességeim?? ,lelkiekre gondolok alapvetően(pl valaki elhatározza hogy a világ egy más országában él majd ,és boldog lesz ,és megcsinálja ,míg más hazakullog 2 hét után ..)

Hogyan lelhetek belső nyugalomra ha rá kell jönnöm hogy a lelki alkatom mégsem tesz alkalmassá az álmaim megvalósítására ?

Létezik szerelem bizalommal ? Amikor nem hezitálsz hanem tényleg elolvadsz a kedvese karjaiban és mindemellett tudod az életeden túl magadat is rábízhatod ?


A film alaptémájához visszakanyarodva Nem akarok úgy meghalni egyszer csak, hogy rájövök nem is éltem ..


Remélem értelmes és gondolatébresztő válaszok jönnek.

Nagyon fontos lenne.


Írjatok ,és köszönöm.


2011. febr. 16. 20:38
 1/6 A kérdező kommentje:
Elnézést a hosszúsága miatt,de megköszönöm annak aki elolvassa és válaszol. Rövidebben nem tudtam volna árnyalni a kérdést úgy érzem ..
2011. febr. 16. 20:46
 2/6 anonim ***** válasza:

A kérdéseid érthetőek, emberileg.


Abból a feltételezésből indulsz ki, hogy létezhet olyan válasz, amitől jobb lesz neked. Titkon mindenki keresi a "nagy megfejtést"

De sajnos a válaszok újabb kérdéseket vetnek fel, és ha meg is kapnád a nagybetűs vűlaszt, nem értékelnéd, mert nem hinnéd el, hogy ilyen egyszerű az egész.

A kérdezés mögötti valódi motiváció nem a válasz iránti igény, hanem a kérdezés izgalmának fenntartása. Az, hogy azt hihesd, van valami a jövőben, amiért érdemes küzdeni, ami bekövetkezik, ha ezt meg azt teszed, így meg úgy élsz.


Tehát a válaszok sosem tesznek boldoggá, sose fogod azt érezni, hogy "igen, megérkeztem"

Ha a boldogságodat külső körülmények megvalósulásától teszed függővé, akkor mindig hiányérzeted marad majd.

Persze felvetődik a kérdés: akkor mégis mi van? A válasz: ne kérdezz.

2011. febr. 16. 21:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 A kérdező kommentje:

Köszön a választ ,érdekes mert az intellektusodból ami ebből a pár sorból átjött ,többet gondolnék rólad .Nem unaloműzésből kérdeztem ezt ,és direkt kérdem h épületes válaszok érkezzenek. Nem azt várom hogy valakiidehajítja a bölcsek kövét ,és nem is üres filozofálásra meg közhelyes frázis pufogtatásokra gondoltam. Valóban érdekel mások hogyan bogozzák az életük gordiuszi csomóját .Mert ugye ez mindenki életében más. DE a kérdem gyökere egy tőről fakad. Csak ha felpillantasz akár az önismereti témakörben..


Változatlanul reménykedem az épületes, és normális szándékú hozzászólásban.

2011. febr. 16. 21:21
 4/6 anonim ***** válasza:

Tudod egész életemben ezeken a dolgokon rágódom és végig elkísér akárhová megyek. Általában mindig magamra aggatok, vagy rám aggatnak egy szerepet, jelenleg pl gonosz vagyok és zsarnok...

Amikor egy hasonló lánnyal találkozom, aki ugyanúgy elfilózik a dolgokon mint én, valószínűleg felszínesnek lát vagy valami hasonló.

Pl ezt a szöveget is sokkal jobban meg tudnám fogalmazni és fejben meg is fogom tudni majd amikor már ezt elküldtem vagy később, de jelenleg csak így tudom, élőben ugyanez, de fejben, vagy magamnak hihetetlenül jól.

És mivel a jelenben éljük az életünket ezért ez a legfontosabb. Ezt a kérdést is otthon, magányodban voltál képes megfogalmazni ilyen intenzitással, amikor beszélni kellene róla, már terelnél/elnevetnéd vagy valami hasonló, ez a személyiségtől függő.


Tudom, hogy ez nem nyugtat meg, de mindenki egyedül hal meg és valószínűleg azzal a tudattal, hogy ha pl családja volt és velük volt egész életében egy átlagos karrierrel akkor attól érez majd ürességet, hogy vihette volna többre is. Ha nem volt családja, de jó karrierje igen, akkor pedig a család miatt érez hiányt. Ha mindkettő megvolt, akkor is lesz valami kis dolog, akármi ami miatt bosszankodhat, ugyanúgy mint ahogy most bosszant téged ez a kérdés amit feltettél, a halálnál sem lesz másképp, sőt rövidebb lesz mint ez a kérdés.. sokkal :)


Ha engem kérdezel nincs rosszabb mint átlagosnak lenni, ez a személyiségemhez tartozik, ezért nem lesz családom és vigyázni is fogok, hogy ne legyen, (legalábbis 35-40 éves korom előtt) mert elszúrnám. Ha az lenne a társadalmilag elfogadott és normális, hogy nem csinálunk gyereket és családot, akkor tuti, hogy gyerekeket csinálnék, ilyen a beállítottságom, a jellemem. :)

És mindezek ellenére nekem is szürkék a hétköznapok és összevissza változtatni akarok, úgy, hogy az elmúlt 1 hónap vagy 6-nak tűnt. Érzem, hogy nekem ez nem jó és te is érzed, ez egy örökké lebegő gondolatbuborék, csak rá kell jönni mivel enyhül...ami után már jöhet az újabb kérdés, hogy miért enyhült és tovább, tovább :)))

2011. febr. 16. 22:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:

22:11 vagyok

Azt elfelejtettem, hogy fiú vagyok, a "hasonló beállítottságú lány"-nál így a lehetséges kapcsolat kialakulását boncolgattam.

2011. febr. 16. 22:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:

Egyik probléma, amivel én is találkozok, hogy akkor van idő ilyeneken agyalni, amikor unatkozunk, várunk valamire, magyarul semmittevéssel megy az idő. Ezt apasztalatból mondom. Ilyenkor folyamatosan túráztatom az agyamat, állandóan a jövőt tervezgetem. Egy nap képes vagyok 10x is visszatérni ugyanahhoz a gondolatmenethez és még egyszer megrágni.

Túl sok mindent akarsz egyszerre? Mert látszik, hogy türelmetlen vagy. Én is az vagyok sokszor. Ha valamit nagyon várok, majd' megbolondulok, hogy telljenek már el a napok.

Tavaly nyáron Németországban voltam, és csak egyik haver volt ott, együtt dolgoztunk. Senki mást nem ismertem előtte arrafele. El tudtam, el akartam szakadni itthonról, egész nyáron az járt az eszembe, hogy nem akarok hazajönni. Nem hiányzik senki. Nincs honvágyam.

megvannak a saját álmaim, amiket szépes sorjában meg kell valósítanom. Nem álmodok drága autókról, kastélyról. Mindössze egy normális társ és egy nyugodt élet ami kell. Sokan vannak, akik még felnőtt fejjel sem tudják, vajon miért is akarnak élni, mi a céljuk.

Ne akarj olyan nagyon megváltozni, fokozatosan vidd az életedbe az új dolgokat. Szerintem egy ember csakis akkor tud önmaga lenni, ha van mellette egy igazi társ, aki támogatja, szóval, tettekkel, szeretettel, törődéssel.

Én nem szeretnék, és senki kedvéért nem is fogok megváltozni.

Azt tanácsolom élvezd ki az élet apró örömeit a mindennapokban., sokat segít lelkileg.

Én pl. kerékpározok. Egyenlőre a téli undorító 7köznapokban nincs nagyobb örömöm. Valaki kiröhög. Valakinek még ennyi sem jut.

24f

2011. febr. 16. 23:33
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!