Miért nem merek emberi kapcsolatokat kialakítani?

Én ugyanilyen problémától szenvedem.

Okozója lehet az, hogy túlságosan meg akarsz felelni másoknak, és nagyon is adsz az emberek véleményére, arra, hogy mit gondolnak rólad. Ezáltal arra görcsölsz, hogy nehogy valami rossz, "ciki", "béna" témát hozz fel, így nem jut eszedbe semmi "értelmes", ezért inkább meg sem szólalsz.

A másik az lehet, hogy sokat csalódtál másokban, és így már nem akarsz kiadni magadból semmilyen információt, hogy úm. nehogy visszaéljenek vele.

Mind a két lehetőséget magamon tapasztaltam/tapasztalom meg. Nekem ezek a dolgok okozzák azt, hogy nem tudok nyitni mások felé, nem vagyok annyira kommunikatív. Most már- hogy el ne szóljam- kezdd javulni a helyzet, legalább már egy "haveri" szinten tudok beszélgetni mindenkivel.

Ajánlom Neked, hogy merj önmagad lenni, járj nyitott szemmel a világban, így több körben jártasabb leszel, ezáltal több témát tudsz felhozni egy-egy beszélgetés alkalmával.

Nem tudom, hány éves vagy, de változtatni sosem késő! :) Sok sikert! :)

14/L

Gyermekkori trauma.Mindig a mában , nem amultban kersük a választ.Képzeld el. Egy kis lány kapott egy pofont az apukályától. Majd felnőttként azt vette észre, hogy nem tud szeretni egy férfit sem. Végül ki tudta deríteni, majd föl dolgozni. Majd lett párja is. Valószínű, hogy szüleidel sem sokat beszélgettél. H aigen az inkább hét köznapi volt.Nem tudtad el mondani bánatod érzéseid. Ennak az lett volna a lényege, hogy földolgozod, meg érted, majd módosítod. Szóval, gondolj vissza gyermekkorodra. Amugy azért vagy görcsös, mert sokszor felelőségra vontak. Mindig ott él, hogy elrontassz valamit, félsz. Ezért nem is tudsz kezdeményezni, és ha veled beszélgetnek ezt éled meg , persze már nem tudatosan. Ez olyan amikor egy érzésre keresed a választ de nem tudod miért van. Magad része lett. A gyermekkori összes dolog ami érintett , mind el van raktározódva a szürke állományba. Sajnos ezeket a dolgokat nem tudatosan, ha nem ösztönösen teszed, ezért keresed magadban a hibát. Hol ott csak gondold át gyermekkorod.A szüleid viselkedését. Gond lehet a szülői kötődésed és a leg utolsó pillanatig az el várásod részükről, egy jó beszélgetés. Meg kérdezték tőled valaha is, hogy mit érzel. Amugy egyszrű annak aki tudja kezelni, mert ismeri önmagát. De , tudom milyen rossz annak aki szenved tőle. Talán per pillanat a meditálás segít. Az emlékezés, a lazítás. Vagy olvass: mérgező szülők. Nem rossz indulattal mérgezők, ha nem ön hibályukból amit nem vesznek észre, mint te amikor ön magadban keresed a bajt, hol ott igaz benned van de nem ok nélkül és módosítható.

Sok sikert.

Én is ilyen problémával küzdök. Nálam ez a dolog már egy jó ideje tart, de igazából most, hogy új közösségbe kerültem most jöttem eszméletem fel. Társalgás nem nagyon megy, ha van téma és hozzátudnék szólni, akkor sem teszem. Én is görcsölök, hogy mit kellene mondani, de olyankor teljes blokk és csak néma csend. Jó lenne megváltozni, mert az olyan emberek tudnak véleményem szerint érvényesülni, akiknek nincs gondja a kommunikációval.

21/F