Túlságosan össze vagyunk nőve, baj lehet ebből?

Nekem is volt egy ilyen barátnőm, nálunk a szétválás természetesen jött. Másik iskola, új barátok, más város. Végül facebook kapcsolat lett belőle.

Én rengeteget szenvedtem, mert nem találtam olyan embereket akik megértenének. Ő pedig rögtön egy olyan csapatba került, akikkel kijött. Lassan hanyagolni kezdett és az új barátnői lettek a legfontosabbak. Nekem mivel nem voltak új barátaim így csak egyre mélyebbre süllyedtem a depresszióba. 3 év süllyedés után sulit váltottam, ahol találtam barátokat, kialakítottam egy csapatot magam köré.

Már mindketten a saját társaságunkra koncentrálunk, évente kb 2-3x összefutunk. Ennyi. Fontosak vagyunk egymásnak, mivel mi együtt váltunk nőkké, de már nem mély a kapcsolatunk.

Hát a kamaszkorunkat együtt töltöttük, együtt tanultunk ki mindent. Együtt próbálgattuk a határainkat, mindkettőnknek fokozottan szar életünk volt, hamar fel kellett nőnünk. Csak egymásra számíthattunk.

Már az összes ismerősünk ugyan azon a szinten van, mint mi, így nincs akkora szükségünk egymásra. A hétköznapokban már alig beszélünk, ennél ritkábban is találkozunk, de ha baj van rögtön egymásra számítunk. Mert mindig is a bajban voltunk a legközelebb egymáshoz.