Örülsz, hogy oda születtél ahova?

Szia

Ez sztem összetett kérdés,én sajnos nem örülök,de nem csak az anyagiak miatt,sok a családi vita stb...

Viszont annak örülök hogy nem vagyok elkényeztetve,sajnos volt "szerencsém" megtapasztalni az élet jó és rossz oldalát is,az ilyen agyonkényeztett gyerekektől,emberektől pedig felfordul a gyomrom...akik hisztiznek,ha nem kapják meg mástól azon nyomban azt amit kívánnak és ők csak ülnek és várják hogy a szájukba szálljon a sült galamb...

De sajnos ilyen mindig is volt,mindig is lesz,már csak ilyen az élet :D

szia, én az elkényeztetettségre reagálok.

dolgoztam au-pair-ként egy angol családnál (kb 4 éve)áz a család olyan gazdag volt hogy belsö medence volt a házban és maga a ház is oriási volt 8 hálószoba volt két nappali... minden évben hónapokat töltöttek akár ausztráliában vagy éppen orlandóban. szóval iszonyat gazdagok voltak. a nagyobbik fiu 17 éves volt és minden héten 2 délutánt egy nagy üzletben kisegítöként dolgozott. pénzt akart keresni, hogy ne anyucitol kérjen ajándékra. egy nagyon vagány gyerek volt állandóan más csajokkal jött haza, de nem szégyenlte hogy dolgozik, volt hogy senki nem tudott érte menni este és taxival kellett jönnie ami többe került mint a napi bére, de mnet és ment. nem volt autója anyuka meg is mondta nem kap amíg nem érzi hogy elég jól vezetne. (3 merci volt az udvarban) a nagyobbik lány 15 éves volt és azon hisztizett hogy ö miért nem dolgozhat még (törvény). volt mindenük meg volt az összes video játék minden szobába plama tv.... de még is dolgozott. na otthon pont az nem dolgozik akinek a pénzre lenne szüksége.

En tengerparton elek, de a csaladomtol tobb ezer km-re tavol...nagyon hianyoznak. Miert vagyok itt? Mert nem akarok ott lenni, ahol nincsenek lehetosegeim.

Nem irigylem a sztar kolykoket, mert sok kozuluk onallotlan nyomorult.

Dolgoztam nagyon gazdag embereknek mar es mindenki masnak. Van sznob bunko es van olyan ki megbecsuli amilye van, mert megdolgozott erte ...es emlekszik amikor meg kezzel kellett mossa az edenyeket...stb.

Ne irigyeld a gazdag kolykok eletet. Lehet, szep autojuk van, meg draga ruhajuk de az is nagyon valoszinu nem ok dolgoztak meg erte, ertekelni nem valoszinu, hogy sikrul nekik. Mi lesz az ilyenekkel ha nem lesz apuci meg anyuci? Kapcsolatok? Azok is lelepnek sokszor ha nem huznak beloluk hasznot...

Szoval nincs jobb mint egy szereto csalad - annak ellenere, hogy a szuleim elvaltak, mindig szeretve voltam. Imadom a Nagyszuleimet de mar csak a Nagymamaim elnek sajnos. A keresztszuleim is nagyon szeretni valoak. Jobbat nem is kavanhatnek...pedig sosem kaptam autot, ekszert, butort, hazat...csak oket es nekem eleg. A tobbiert nekem kell megdolgoznom.

Én is rengetegszer gondolkoztam már el ezen...

Az előttem szólókkal értek egyet.Nem élnék soha elkényeztett gyerekként.Én megbecsülöm a pénzt, mert volt időm megtanulni, hogy menyi munka árán jut hozzá az ember(nem élünk luxus körülmények között,sokszor kell megszorítkoznunk..)És vannak/ voltak /lesznek viták is persze a családban...túl szép lenne az élet, ha nem.Én megvagyok elégedve az élettemmel és tudom, h a család barátok többet érnek, mint a pénz...Örülök, hogy ideszülettem a szüleimhez!

Igen, senkivel sem cserélnék!!A sors úgy írta meg, hogy egy csodálatos családba születtem, igaz egy véletlen folytán.

Voltak nehéz időszakok,válás, előtte veszekedések...de panaszra nincs okom.

Az elkényeztetésről csak annyit, hogy a családomba én vagyok az egyetlen gyermek és egyetlen unoka egyik oldalról.Elkényeztettek rendesen, de nem érzem, hogy ebből hátrányom lenne...ahogy felnőttem megtanultam, hogy nem lehet másokon élősködni...csak addig számítok a segítségükre míg el nem végzem a sulit.

Egyszó, mint száz, örülök, hogy ide születtem.