Mikor fogom végre élvezni az életet? Meddig lesz még bennem ez a rossz a "betegség" miatt?

17 éves lány vagyok. Amit írni fogok nagyon hosszú lesz, de kikell adnom magamból, muszáj.

Kisgyerekként gondtalan voltam. 12 éves korom körül elváltak a szüleim, itt egy hatalmas vita volt, én anyu pártját fogtam, apuhoz hetekig nem szóltam. Egy házban élünk továbbra is ugyanúgy.Azóta rengeteget javult apuval a viszonyom.

Édesanyukám depressziós, erős gyógyszereket szed. Egy idő után elkezdett bort inni ezekre, de folyton "titkolnunk" kellett apu előtt. Kértem, hogy ne igyon, nem hatott. Egyszer úgy értem haza a suliból, hogy kihányta ami benne volt, és én itt akadtam ki. Azóta nem iszik. Ez viszont fordulópont volt az életembe. Szépen lasan féltem kimenni az utcára. Előtte intéztem anyu ügyeit, feladtam a leveleit a postán, begépeltem egy-két levelet neki, stb. Azóta semmit nem tudok. Mikor iskolakezdés volt, nagyon rosszul éreztem magam, mintha egy ketrecben lennék, és nem bírnám tovább. Utána a suli kezdett jó lenni, de február környékén már nem mertem egyedül hazajárni. Voltunk egy pszichológusnál, az nem hatott, ha minden jól megy jövő héttől lesz másik.

VAgdostam magam figyelemfelhívásból, sokszor volt öngyilkos gondolatom. Ami tovább "tetézi", hogy erős önbizalomhiányom van. VAn barátom, imádjuk egymást, érte élek. Sokszor nézegetem szép lányok képeit. Nem tudok megelégedni magammal.

Kitűnő tanuló voltam MINDIG, napi 4-5 órát tanultam. Most, hogy jön a suli előre félek, hogy megint végigkell csinálnom. Szüleim sose tuszkolták belém, ez bennem alakult ki.

Ráadásul folyton hibásnak érzem magam, nincs kedvem kimozdulni, a barátaimat kezdem elmarni magamtól. Félek a felnőttkortól, hogy mi lesz velem. A szextől és ezektől undorodom, barátommal szinte semmi olyan nem volt. Vallásos vagyok, minden szexuális dolog után bűntudatom van-ez nem baj- de a barátomat viszont szeretem.

MIT CSINÁLJAK? Mikor jön végre minden rendbe? Tényleg néha csak a barátom miatt élek. Apuékkal megyünk néha ide oda(apu és húgom), javult a viszonyunk,de velem valami baj van...