Magányos vagyok, de változtatni szeretnék rajta Mit tegyek?

Na most megnéztem a régi kapcsolatok felmelegítése dolgot:) 4hónapig nem voltam net közelben,most beszéltem egy olyan emberrel akiről azt hittem fontos nekem.De lassanként ráébredek,hogy nem lehet az,hogy pl most is tojt a fejemre;)

Úgyhogy mindenképp új ismeretségek kötése a megfelelő megoldás.Számomra legalábbis azt hiszem.

Én chat oldalaknál nem nagyon próbálkozom már.A kamerás msn,facebook,meg mikrofonos konferencia korában már túl elnyűtt a chat,és túl egyszerűen verhetnek ott át.Persze az internet mindig hordoz magában meglepetéseket.Viszont jobb híján egyelőre mégis netről fogok keresgélni.

De nekem nagyon hiányzik!Az egyik igazából pár hónapja történt,aminek gyakorlatilag az okát sem tudom...

A másik lánnyal legalább "közös döntés" volt...

De nem tudok új kapcsolatokat kialakítani.Van egy-két havernőm,de egyszerűen nem tudják megadni nekem azt,amit az a konkrétan 2 (vagy hát 3) lány tudott.15 éves koromtól 19-20 éves koromig mindent,gyakorlatilag a kamaszkor szépségeit együtt éltük meg.És ezek tényleg a nagyon mély együtt sírunk együtt nevetünk kategória.Ezt nem pótolhatja senki.A havernőim nem tudják megadni azt amire vágyom.

Ráadásul én egyetemen sem tudok barátkozni.Van pár ember,akivel jóban vagyok,de én úgy mentem oda,hogy nem barátkozni megyek,elvégre nekem vannak a legjobb barátaim a világom.Konkrétan nem voltam rászorulva hogy nagy barátságokat kössek az egyetemen.Már meg "késő".Most lesz a 3.évem.Mindenkinek megvan a kis klikkje.Nem mehetek oda egy társasághoz,hogy na én akkor mostantól veletek fogok lógni,mert a régi barátaim cserben hagytak.

Az az is rossz érzés,hogy ők engem lecseréltek...Főleg az egyik,az nagyon durván.

Bocsi a kisregényért.Tényleg nem tudom miben rejlik a megoldás...

17! Ilyen velem is volt.Több alkalommal is.

6 hónapig nem értem el...Mikor sikerült,akkor találkoztunk,szép volt jó volt minden...aztán újra eltűnt...

Másik hónapokig nem keresett,mikor ráírtam,tojt a fejemre,közölte hogy tévképzeteim vannak,ne hisztériázzak :D

Őszintén szólva nem pont ezt vártam...

Pedig tudatosan sose bántottam egyiket se...

"Tudjátok, a többségnek nem kellenek 'barátok', sőt még haverok sem, csak inkább emberek, akiket lelehet húzni, sírni ha baj van, de ezt soha nem fogják visszaadni [...] csak magunknak élnek magyarán, és inkább maguk javára fordítanak mindent."

Az ilyen össze nem tartó társadalom valószínűleg az egyik oka annak, hogy itt tart ma hazánk, ahol. Fogadok, Bolíviában nem ez a helyzet a kapcsolatok terén.

Továbbá, az ilyen emberek, akik azt mondják, nincs szükségük barátokra, 30-40-50 évesen majd talán csak tűnődni fognak azon, hogy mi hiányzik az életükből, és nem lesznek annyira boldogok, mint mások.

Az idézett Schopenhauer-gondolatot, a kellő tisztelettel, de helytelenítem.

KÉRDÉSRE:

Legelőször a közvetlen környezetben érdemes barátokat keresni. Családi, iskolai, munkahelyi közösség, más helyek ahol megfordul az ember. Keresheti is a közösségeket, látogathat rendezvényeket hasonló gondolkodású emberekkel. Persze mindig mi törekedjünk az első lépés megtételére, a szimpatikusnak tűnő emberek irányába. Ha mindenki azt várná, hogy a másik lépjen előbb, akkor nem történne semmi.

Ha a fenti módon nem sikerült barátokat szerezni, én csak akkor javasolnám az internetet, mivel noha az talán tematikusságot tekintve hatékonyabb, a többnyire fellépő hatalmas földrajzi távolság azonban jelentősen rontja a beteljesülés élményét, és a közvetlen kapcsolatot nem helyettesíti.

Általánosságban: fontos, hogy legyünk aktívak a közösségben, mert csak akkor kerülünk kontaktusba az emberekkel, akkor van beszédtéma, és akkor van lehetőség közösen csinálni valamit, melyek által megismerhetjük az embereket és megtalálhatjuk a nekünk valókat.