Tényleg ennyire abnormálisan gondolkodom? (folytatás lent)
Részlet:
"mindennap bemegyek a munkahelyemre...beszélgetek a korosztályommal...az idősebbekkel...a fiatalabbakkal és mindenki egyforma...van EGY hobbijuk,ami körül forog az életük...ezenkívül az életcél: tanulni, dolgozni,család, nyugdíj, halál. És én úgy érzem hogy agyhalott idióták járnálnak körülöttem a világban...mindenki ezt a mókuskereket tapossa és siránkoznak rajta, hogy sz*r az élet, de ha azt mondom: gyere velem, lépjünk ki...akkor befosnak...nekem is elegem van. Kinek kell ez a sz*r, hogy mindennapom ugyanolyan legyen? Besokkaltam. Amint lehet lelépek egy táskányi cuccal és egy levelet nem fogok ide visszaküldeni. Csinálom amit akarok.
csak szomorú vagyok, hogy senki
más nem így gondolkodik ahogy én.
Mindenkit irányít valaki.
Persze, mindenki vágyik az életre, de ha el kell indulni? semmi.
Csak megy a kifogás, elvannak a kis szánalmas mókuskerekükben és egyre jobban foszlik a remény, hogy találok egy havert aki tesz is ezekért, netán egy álom, hogy egy lányt aki utálja ezt a mókuskereket."
Mi a baj velem? Akárkinek felvetem ezt a véleményem, igazat ad és folytatja az "életét" ahogy volt. Tényleg velem van a gond és mi?
Egyetértek veled, viszont lógni sem lehet a semmibe. Az sem jó ha valaki túlságosan szereti a munkáját, mert akkor meg a családját hanyagolja el, már ha van.
Szerintem sokoldalúnak kell lenni és ha valaki megunja akkor könnyen tudjon váltani. Én pl. azért szeretnék jógát oktatni mert nem ülőmunka. Képtelen lennék úgy élni, hogy bemegyek egész nap ülök és haza és kb ennyi legyen az életem.
Nyelvtanulást is alap dolognak tekintem emiatt, aki nyelveket tud az foglalkozhat szinte bármivel, akár taníthat is. Úgy meg el lehet kérni óránként 3000-et is.
Persze mindenkinek az a vágya, hogy azt csinálja amit szeret, de ezt nagyon nehéz megvalósítani, na meg ugye pénz is kell hozzá... De úgy nem lehet, hogy na én egy nap kijelentem, hogy márpedig elmegyek innen, és másnap fel is mondok...
Hál'Isten még tanulok (azt amit szeretek), csak nyáron dolgozom...de ez a pár hónap is szenvedés, és nem tudom elképzelni, hogy embere hogyan tudják leélni így az életüket...Félreértés ne essék, nem azzal van bajom, hogy dolgozni kell, csak a monotonitással...
Nekem az álmom egy már-már önfenntartó gazdálkodás kialakítása. Ott legalább tudnám, hogy magamnak dolgozom és az eredményét is látnám...
Nem tudom. Egyébként fiú vagyok. Nagyon gondolkodom rajta, hogy egy lakóbuszra gyűjtök inkább, mert én nem bírom elviselni ezt az átlagos életmódot, hogy dolgozzak és egy helyen éljem le a fél életem.
Arra gondoltam, hogy valami informatikai munkát összeszedni(vagy bármit ami nem helyhez kötött munka) és utazgatni a kis lakóbuszommal a világban. Ehhez sokat kell tenni, de...csak én lennék képes ezért tenni, a többiek igazat adnak és vágynak rá, de nem tesznek érte. De akkor nem velem van a baj.
Kedves kérdező, én ugyanígy gondolom, mint te és teszek is érte! :)
Az álmaim útjára léptem, azt tanulom, amit igazán szívügyemnek érzek.
Az életemről való elképzelésem sem éppen hagyományos női felfogás, rengeteget szeretnék utazni én is, és rengeteg dolgot szeretnék kipróbálni.
Egyébként nekem nincs két nap, ami egyforma lenne.Én minden nap találok valami kellemeset és az apróságokban is lelek szépséget.
Van családod?...gyerekeid? Nyilván egy családapa nem fogja otthagyni a munkahelyét, hogy veled lófráljon a világban. De ennek ellenére k.vára egyetértek veled. Habár még nem dolgozom (még van egy évem az egyetemből), az egyetemen azt veszem észre, hogy sokan csak átbukdácsolnak, majd utána örvendenek ha kapnak egy munkahelyet. Mechatronikai mérnökire járok, ami egy elég új és modern szakma. Mivel kishazánk messze áll az ilyen dolgoktól, mondtam a többieknek, hogy fogjunk neki ipari robotokat készíteni házilag. Ha majd sikerül, akkor beindul az üzlet. Mindenki beleugrott, örvendtek is, viszont amikor mondtam, hogy akkor fogjanak neki keményebben tanulni, hogy legyen egy halvány purcuk az egészről...inkább hagyták a fenébe.
Az egész órszágot a lustaság, meg a gyávaság jellemzi. Nem mer senki nagyot álmodni, meg kockáztatni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!